Szabad az Á

Átjáró Másországba

Ki viszi át… (a baloldalt a hídon)?

2015. március 13. 08:00 - Szabad az Á

A baloldal 2002 és 2010 között, Orbán Viktor hathatós külső segítségével ugyan, de felszámolta magát. Ez mára közhely, cikkek százai elemezték a múltat az elmúlt időszakban. 2010 és 2014 között, bár kétségbeesett kísérletek sora történt arra, hogy megújuljon, hogy visszanyerje vitalitását, tartalmát, ügyeit, szépen sorra elbukott mindegyik. Elbukott a Milla, elhalványult a Szolidaritás, a közösen létrehozott párt az Együtt Bajnai Gordon nélkül kérdéses, hogy életképes tud-e maradni? Az LMP-ből kivált PM Zuglóra zsugorodott. Az MSZP nem tud megújulni, a DK pedig Gyurcsány nélkül nincs, vele viszont meg nem tud kitörni a karanténból. A 2014-es választásokon elszenvedett háromszoros kudarc a baloldali pártok, szervezetek részéről jól megmutatta, hogy az nem elég, ha összeállnak. Kellenek karizmatikus arcok, mondanivaló, lendület, hit az ország népében és a közös jövőben, a hatalom akarása, szervezeti reformok, média, pénz, pénz és pénz. De az elmúlt négy év politikai kudarcai után váratlanul, az őszi önkormányzati választásokat követően, mintha történne valami a baloldali térfélen. A Fidesz hibát hibára halmoz és a baloldal - láss csodát - érdemben ki tudja használni. Tüntetéseket szervez, valamint választási győzelmeket arat.  Mi történik itt? Nézzük meg pontról pontra:

  1.        Az elmúlt években is voltak civil tüntetések. A Milla kezdte, a Szolidaritás átvette a stafétát és a Budapesti polgárság mellet megszólította a munkavállalói rétegeket és a vidéket is. Aztán mindkét szervezet elbizonytalanodott, majd miután bekapcsolódtak a pártpolitikába, megszűnni látszódott a mozgósító erejük. De persze tüntettek mások is. A diákok 2012 végén, a Humán Platform 2013-ban. Ezek a tüntetések egyike sem érte el 2011-es Millás és Szolis tüntetések nagyságát, valamint tartalmi színvonalát. 2014-es év a pártpolitikáé volt őszig, így az utcai politizálás háttérbe szorult. Aztán jött ősz és megváltozott minden. A NAV botrány, az Internet adó. A felgyülemlett korrupciós botrányok olyan dühöt váltottak ki az emberekből, hogy korábban elképzelhetetlen hőfokon adták tudtára a kormánynak és a világnak, hogy itt valami nagyon nem stimmel. 2013-ban még egy ország ellenzéki sajtója sápítozott Orbán hungarocell szobrának a ledöntésén. 2014 őszén senki nem csodálkozott, vagy határolódott el attól, hogy a tömeg megostromolta a Fidesz székházat, valamint többször is dulakodásba keveredett a rendőrökkel a parlamentnél. Valami megváltozott. Ezen kívül történt más is a civileknél. Az 2014-es őszi és 2015-ös téli tüntetéseket két csoport szervezte. Az egyik a Gulyás Balázs és Vajda Zoltán köré szerveződő, a politikát nem zsigerből elutasító több civil szervezettel - köztük az újra önállósuló Szolidaritással is - együttműködő csapat, valamint a másik, az elmúlt 10 év „hivatalos” civil álláspontját képviselő csoportok, akik azt kommunikálták a tüntetéseiken, hogy az egész 25 év tévút és egy egészen új, bázisdemokrata alapokon álló demokráciát kell felépíteni. A két csoport között, bár persze személyi ellentétek is adódtak, de nyilvánvaló az ideológiai különbség is. Míg a 2015 január 2-i tüntetés szervezői nem engedték szóhoz jutni Kész Zoltánt, addig február elsején a Merkel érkezésére szervezett tüntetésen - melyet hétszázezren néztek az ATV-n - beszédet mondhatott a Veszprémben végül nagy fölénnyel nyerő, pártok által is támogatott civil képviselő jelölt. Vajdáék nagyon pragmatikusan és úgy tűnik, tervszerűen foglalják el az utcát. Politzálnak. Nem valami ellen, hanem valamiért.  Éppen most, március 15-én fognak szimbolikusan nagy tüntetést szervezni. Erejüket az is bizonyítja, hogy Orbán Viktor évértékelőjére Vajdát hívták be kommentálni az ATV-be.
  1.        A baloldali-liberális pártok úgy tűnik, rájöttek, hogy amennyiben tovább folytatják egymás lejáratását, akkor azokat a szavazókat is elveszítik, amelyeket eddig megtartottak. Sőt, a tanulási folyamat arra is kiterjedt, hogy vegyék észre: hagyni kell a civileket, az utcát a maga útján járni. Persze voltak kiszólások három ellenzéki párttól is (MSZP, DK, Együtt) a civilek felé, de valójában egyik párt sem települt rá a tüntetésekre. A PM egy valódi baloldali javaslattal vétette magát észre Zuglóban és ezt Karácsony Gergő személyében egy hiteles, ismert politikus tudja népszerűsíteni. Az Együtt úgy tűnik, egy decens, fiatal, városi konzervatív réteget céloz meg, a Szocialisták, pedig átengedték Kész Zoltánnak az indulás jogát Veszprémben. Ez - ismerve az eddigi hozzá állásukat - nagy eredmény. Úgy tűnik rájöttek, hogy a valódi együttműködés hasznosabb, mintha csak eljátszanák azt. A DK, pedig azzal, hogy úgy döntött a liberális mező felé fordul, végre elállt attól a szándékától, hogy ő vegye át az MSZP helyét a belpolitikai életben.
  1.        Az embereket már nem lehet olyan könnyen megvezetni. Már nem elég azt szajkózni a Fideszes médiákban, hogy ez, vagy az a politikus, vagy szervezet kommunista, lop, hazudik. Az emberek már nem hisznek a Fidesznek. Viszont elkezdtek hinni az utcai demonstrációk szervezőinek. Akik több százezres Facebook oldalaikkal akár hetente el tudnak érni, több mint egymillió embert.  De a közhangulat is megváltozott. Az utcákon, a zöldségesnél, a rendelőkben és a gyárakban is, most már minden további nélkül nyíltan szidják a Fideszt. Ilyen utoljára 2010-ben volt, ellenkező előjellel, természetesen.

A fentiekből az látszik, hogy az 2006-2014 őszéig tartó időszakkal ellentétben, úgy tűnik, hogy a baloldali-liberális pártok, szervezetek, tüntetés szervezők végre kezdenék megtalálni az ellenszerét az Orbáni hatalomtechnikának. Persze négy sikeres hónap még nem fogja megváltoztatni Magyarország politikai térképét. Még mindig a Fidesz a legerősebb párt. Még mindig veszélyes a Jobbik. A szakszervezetek még mindig nem csinálnak semmit. Az utcai demonstrációk még mindig nem elég nagyok, a pártok pedig még mindig nem fejtették meg, hogy pontosan mitől is olyan baloldaliak vagy éppen liberálisak ők. Nincsenek valódi vezetők, valódi egyéniségek. Nincs olyan párt, amely ajánlatot tudna tenni annak ez egymillió embernek, aki szavazna ugyan, de úgy látja, hogy nincs kire. De legalább most már látszódik a harc, meg az akarat. Ha tovább folytatódik az a trend, hogy a Fidesz hibáit mind az utcán, mind a parlamentben, mind pedig a világhálón a fejére olvassák az a kormányzó pártnak, valamint az ellenzék nem egymással foglalkozik, akkor előbb utóbb összeállhat egy olyan baloldali ellenzék, amely alkalmas lehet egy előrehozott választásokon, vagy végső esetben a 2018-as választásokon Orbán elzavarására és Magyarország belső és külső pacifikálására. A címben feltett kérdésre, miszerint „Ki viszi át, a baloldalt a hídon?”, a válasz az, hogy mi mindannyian, akik vállaljuk, hogy baloldali-liberális színekben politizálunk. Ijesztő, de így van.

Szerző: Székely Sándor

 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szabad-az-a.blog.hu/api/trackback/id/tr257260467

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2015.03.13. 15:26:04

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

floborm 2015.03.14. 20:04:33

Erre a 700.000 néző adat forrására van link?

Mensikov 2015.03.15. 15:41:27

A bal oldal marad ahol van. Nincsenek új arcok, gányadék az egész. Már a Jobbiknak is erősebb mint az Mszp, Dk stb. nem látok jobbat, marad Orbán...

tarnaveni 2015.03.16. 13:09:15

„Ki viszi át, a baloldalt a hídon?”
Szerintem erre csak Kharón alkalmas, de nem a hídon, hanem alatta.
Szerencsétlen alácsúsztatott képződmények. Sírni tudnék mikor ilyen balfácán megmondó emberkéket kell a tüntikén hallgatnom.
süti beállítások módosítása