A véres polgárháborúval született, és végső soron diktatúrával fent tartott Szovjetunió és a szocialista blokk széthullásával, 30 évvel ezelőtt szabadjára lett engedve a kapitalizmus. Ez azt jelentette a valóságbolygón, hogy a kelet-európai országokat is totálisan lerohanta a kapitalizmus és a fogyasztói társadalom.
A nyugati világból bejőve fékevesztett tombolásba kezdett. Már nem kell finomkodni. Nem kell magyarázkodni.
Ha van pénzed, ember vagy. Ha nincs pénzed, senki sem vagy.
Ha egyéniség vagy, akkor menő vagy. Ha nem vagy egyéniség (nem viselsz drága cuccokat, amiket mutogatsz a közösségi oldalakon), akkor lúzer vagy. Ha nem dolgozol menő vagy. Ha dolgozol proli vagy. A szakszervezet egy kommunista csökevény. Az LMBTQ közösség tagjainak jogait védeni menő dolog (és tényleg), béremelésért küzdeni tiszteletre méltó, de uncsi és nevetséges (Lásd Tóbiás József esetét, a magyar sajtóval)
Magyarországon 30 évvel a rendszerváltás után, egészen elképesztően szétcsúszott a politika. Jó példa erre hogy a nemzeti-kereszténynek gondolt pártok harcoltak a vasárnapi nyitva tartás ellen (Bibliai alapon) és a magukat baloldalinak mondott pártok a vasárnapi nyitvatartást tűzték zászlójukra, mert akkor többet lehet kereseni 500 forinttal.
Totális identitás válság. Totális zűrzavar.
A koronavírus ebbe a helyzetbe állt bele. Az iszonyatosan túlpörgetett, atomizált, mindentől rettegő fogyasztói társadalom konkrétan kapitulált a járvány elött. Az eddig is nyilvánvaló, de letagadott problémák elképesztő módon láthatóvá válltak.
Az emberek bajba kerültek és úgy tűnik nem igazán akar nekik segíteni senki. Itthon legalábbis nem nagyon. A kormány össze-vissza beszél, érdemi segítség helyett, halálos beteget raknak ki a kórházakból, érettségit tartanak a járány tetőpontján, valamint folytatják az ellenzék elleni propaganda hadjáratot.
A Fidesz álltal vizionált lakossági megtakarításokról kiderült, hogy ilyenek nincsenek. Cserébe az is, hogy az államnak sincs pénze. Az elmúlt 30 év, de leginkább az elmúlt 10 év hazugságok sokaságára alapult. És ennek nagyon nagy ára lesz.
Ha vége lesz a járványnak, nem térhetünk oda vissza, ahonnan elindultunk. Nem lehet cél, hogy magyarok százezrei két-három munkehelyen dolgozzanak azért, hogy legyen tető a fejük felett, hogy hónap végén is tudjanak enni.
- Az nem cél, hogy nyugdíj mellett is muszáj legyen dolgozni.
- Az nem oké, hogy egy ledolgozott élet után, fizetni kell az állami egészségügyben, hogy ellásanak minket.
- Az nem cél, hogy a munka miatt, eltávoldojunk barátainktól, szeretteinktől.
- Az nem cél, hogy egyedül legyünk.
- Az nem cél, hogy ha életünk végén visszanézünk életünkre, a munkán kívűl ne emlékezzünk semmire.
Pártom az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom, azért jött létre, hogy az elmúlt harminc év alatt kialakult szociális és morális válságot felszámolja. Gyakorlatilag egy időben alakultunk a járvánnyal.
Szeretném azt gondolni, hogy azért mert mi vagyunk a járány kirobbanásának, és a járványt (is) elő idéző folyamatok megoldásának a tudói. Mi biztosak vagyunk benne, hogy nem a nagy cégeket, az állam aktuális havarjait, vagy a bankokat kell pénzzel tömni. Ellenkezőleg. Azokat kell jogokkal és pénzzel ellátni, akik előállítják ezen cégek nyereségét.
Új társadalmi szerzdődés kell. Olyan ami az emberek érdekeit nézi alapvetően. A dolgozó emberek érdekeit.
Székely Sándor
független országgyűlési képviselő
A Magyar Szolidaritás Mozgalom elnöke
Az Igen Szolidaritás alapítója
