Nem a járvány okozza a szociális válságot, hanem a kapitalizmus/Orbán Viktor/ahogyan élünk
2020. március 6-án bejelentkezett az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom, melynek egyik alapítója vagyok. A sajtótájékoztatón elmondtuk, hogy missziónk a szociális válság megoldása. 5 nap múlva a koronavírus-járvány miatt Magyarországon bevezették a járványügyi veszélyhelyzetet, és ennek következtében mindenki arról kezdett beszélni, hogy szociális válság lesz.
Micsoda képmutatás! Szociális válság lesz? Tényleg? Mert eddig minden rendben volt? Mert a járvány után sem lesz nagyobb egy kezdő óvónő fizetése mint 120.000 forint? És húsz év múlva is csak 220.000 forint lesz? Mert a tűzoltónak villanyt kell szerelni hétvégén, hogy megélhessen? Mert a rendőrnek este biztonsági őrködnie kell (feketén..)? Tényleg csak lesz szociális válság, akkor amikor országban jóval több mint egymillió embernek van 100.000 forint alatti vagy azt nagyon kicsivel meghaladó nyugdíja?
Tényleg csak lesz szociális válság, mikor még a nagyon durván hamisított KSH adatok is azt mutatják, hogy sok megyénkben még az átlagfizetés sem éri 450 eurót?
Tényleg csak lesz a szociális válság, amikor az orvosok úgy ének meg (jól), hogy két-három munkahelyük van? És így élnek az korházi dolgozók is, csak ők még nem is élnek jól belőle?
Tényleg csak lesz szociális válság amikor a nagyvárosainkban nagyjából lehetetlen a papíron leírt fizetésekből megélni?
Most tényleg azt gondolja bárki, hogy ez eddig rendben volt?
Mi, amikor elkezdtük a munkánkat erre mondtuk, hogy az országban szociális válság van. Az emberekkel elhitették, hogy az a normális ha halálra dolgozzák magukat azért, hogy keveseknek jó legyen. Hogy az a cél, hogy legyen tető a fejünk felett, és legyen mit enni. Azt veszik normálisnak, ha akkor vagyunk rendben, ha műszak után még lenyomunk egy másikat is, aztán hazamegyünk hullafáradtan gyereket nevelni, asszonnyal és férjjel összeveszni.
A rendszerváltás után minden politikai szervezet úgy tekintett dolgozókra, munkásokra, mint valami szükséges rosszra. Hát igen, volt 30-35 év amikor róluk szólt minden, most ezt felejtsük el gyorsan. Szégyeljék magukat, hogy itt randalíroztak, biztonságban voltak, tanultak, kultúrát fogyasztottak. Most szépen menjenek vissza a gyárakba és a munkahelyekre, vegyünk el tőlük minden jogot, züllesszük le a szakszervezeteket, alázzuk meg minél jobban azokat, akik dolgoznak.
Azt mondja a kapitalizmus, hogy éljenek jól a gazdagok, akik a dolgozók (ápolók, kereskedelmi dolgozók, útépítők, festők, villanyszerelők, buszsofőrök, elektromérnökök, orvosok, stb, stb) munkájából lesznek milliárdosok. Szégyellje magát az aki nem gazdag. És húzza meg magát. Örüljön ha kap fizetést.
Ebből elég volt. Ideje a dolgokat újra gondolni. Ideje újra azokat az embereket – a társadalom döntő többségét – előtérbe állítani, akik ezt az országot működtetik. El kell felejteni az elmúlt évek agymosását. El kell felejteni, hogy a dolgozók érdekvédelme az valami kommunista trükk lenne.
El kell engedni, a fogyasztói társadalom által sulykolt baromságot, hogy csak az egyéniség számít. Hát persze számít. Természetesen. De a dolgozók milliós közössége is számít, főleg akkor ha végre ráeszmél, hogy atomizálva szépen megeszi a rendszer. De közösséget alkotva ki tudja harcolni a jogait. Közösen fel tudjuk számolni a szociális válságot.
Közösen el tudjuk érni, hogy Magyarországon az átlagbér elérje a nettó 200.000 forintot legyen az egész ország területén, valamint hogy a családi pótlék 37.500 forint legyen.
Székely Sándor
független országgyűlési képviselő
A Magyar Szolidaritás Mozgalom elnöke
Az Igen Szolidaritás alapítója
