A havi nettó 250.000 forintos minimálbérért indítottunk aláírásgyűjtést 2021. május 1-én. Gyüjtjük az egész országban, szerénységem pedig egy erős 60 napos gyalogtúrával járulok hozzá a gyűjtés sikeréhez. Célpontban a kistelepülések, a kocsmák, a hétköznapok emberei. Az első két nap egészen fantasztikus volt, és a harmadik nap sem hozott csalódást.

Egy laza, hat órai kelés, zuhanyzás, utána a napi feladatok átnézése még a szobában. Ezt követte egy gyors reggeli, majd indulás gyalog Karancslapujtőre. Rekkenő hőségben festői tájon gyalogolok Tóth Péterrel, állandó gyalogló társammal, aki nem mellesleg a pártelnökségünk tagja. Benézünk pár ABC-be, osztjuk a szórólapot, gyűjtjük az aláírásokat. Elolvassuk a Karancsi hírlapot, megtudjuk hogy a helyi csapat bajnok-esélyes lehet ősszel. Hajrá, Mese!

Karancslapújtőn egy gyors napindiító értekezlet után kitelepülünk Káposznyák Istvánnal és Petrával a Coop elé. Mérsékelt érdeklődés. Nahát, ehhez nem vagyunk hozzá szokva.

Össze is csomagolunk egy óra múlva, és nyakunkba vesszük a falut. Temető, templom, pár sétáló aláír. Na jó. Nézzünk be egy kocsmába! Telitalálat. Munkások hűsölnek a kinti teraszon. Mindenki aláír. Jön a kocsmáros, ő és a felesége régi baloldaliak. Jót beszélgetünk. Közben ahogy jönnek az emberek, folyamatosan írnak alá.

Miközben beszélgetünk a munkásokkal, sms-ben beszélgetek Molnár Gyulával, az MSZP volt elnökével. Úgy tűnik, nemsokára melletem fog ülni a függetlenek között, hiszen elhagyja a pártját. Gyulával mindig jóban voltunk, már alig várom, hogy tudjunk közösen eszmét cserélni az Országházán belül.

Ezen felbuzdulva az összes kocsmába bemegyünk. Mindenki velünk van, a kocsmában kitört a szocializmus, már már forradalmi a hangulat. Karancslapujtő a miénk.

A délutánt még egy laza kitelepüléssel fejezzük be, majd irány vissza Salgótarjánba.

Székely Sándor