Második nap

Országjáráson vagyok, hogy népszerűsítsem pártom, az ISZOMM fő törekvéseit, a havi 250.000 forintos nettó minimál bért és az 50.000 forintos nyugdíj emelést, no meg az 50.000 forintos családi pótlékot.

Ime, a második nap.

A tegnapi elképesztő történések után reggel 7-kor egy tíz perces reggeli, majd indulás Nógrád megye egyik távoli édesség boltjába. Kávé, beszélgetés a tulajjal, aztán indulhat a kitelepülés.

Elképesztő az érdeklődés. Gyakorlatilag aki a főtéren elhaladt mellettünk – márpedig nagyon sokan elhaladtak – az mind aláírt. Krizs Norbertet, a Salgótarján központú körzeti jelöltünket szinte mindenki ismeri, szereti, ölelgeti, biztatja. Jönnek az fiatalok, az idősek, nők és férfiak, s csak ömlik a panasz, illetve jön a bíztatás, hogy harcoljuk ki a normális béreket. Megnyugatunk mindenkit: meg fogjuk tenni!

A sajtótájékoztató után vissza a szállóra, egy félórás értekezletre. Átbeszéljük a tegnapi nap tanulságait és a hét terveit. Döbbenten konstatáljuk még egyszer, hogy az ellenzék rajtunk kívüli része a korházi dolgozók után a melegek jogai mellett sem állt ki. Hozzánk viszont ezrével jönnek a bátorító sms-ek, e-mailek, Instagram üzenetek. A TikTok gyakorlatilag berobbant. Mi jó állunk. És vajon a hazánk polgárai? Ebben már nem vagyunk biztosak. Mindegy, menni kell tovább, mert szeptember 11–ére össze kell gyűjteni a legalább 250.000 aláírást.

Értekezlet után 10 perc szünet, majd indulás Somoskőújfalura. Előtte még beugrunk a helyi kínai boltba kalapokért. Minden klappol, így már mehetünk a helyi buszra. És itt valami egészen elképesztő szituációba botlunk. Én azt hittem, hogy csak Budapesten vannak iszonyatosan tele a buszok. De nem. Itt is. Idős emberek sokasága zsufolódik össze egy nagyon kicsi buszon. Ablak sehol, mindenkin maszk. Elképesztő, hogy 2021-ben, Magyarországon igy kell utazni. Megalázó. Szégyenletes. Maszkban, 50 fokban szó szerint életveszélyes.

Somoskőújfalun egy gyors ebéd, aztán egy 20 perces szieszta után, indul a kitelepülés. Jelöltünk és aktivistája, Bogi mindenkit ismernek, mindenkivel jóban vannak. Továbbra is ömlenek az aláírások, pedig ez egy kétezer fős falu. Ráadásul tényleg meleg van, az emberek inkább a házaikban vannak. De aki az utcán, a boltban, vagy a kocsmában van, az mind aláír, beszélget, biztat. Hihetetlen komoly visszaigazolást kapunk a munkánkra. Minden harmadik ember elmondja, hogy a szocializmusban minden rendben volt, de most már évtizedek óta csak szenvednek. Mondjuk már nem sokáig. Szemek csillognak, aktivisták jelentkeznek.

Este még egy laza vacsora, sör, beszélgetés. Holnap gyaloglással indulunk. Már nagyon várjuk.

Székely Sándor