Három évvel ezelőtt egyedül szavaztam nemmel gyermekvédelmi törvényre a magyar Országgyűlésben.

• Azért szavaztam nemmel, mert pontosan tudtam, hogy milyen állapotban van a gyermekvédelem Magyarországon.
• Azért szavaztam nemmel, mert nem értek egyet azzal, hogy az állam kiszervezi az egyházakhoz és más, kevéssé felügyelt szervezetekhez ezt az óriási felelőséggel bíró munkát.
• Azért szavaztam nemmel, mert nem az volt benne, hogy ezentúl tízszer annyit költünk gyermekvédelemre, mint elötte.
• Azért szavaztem ellenne, mert csak és kizárólag pártpolitikai haszonlesésre és hangulatkeltésre volt jó, aminél undorítóbb nincs, ha a gyermekek életéről van szó.

Nincs az a politikai helyzet, amiért megérné kussolni erről, egy hazug, álságos és rossz törvény kapcsán.

Igennel szavazott a Fidesz, a Mi hazánk képviselői és az ott megjelent Jobbik frakciója is. Meg is tapsolták egymást. Ahogy kell.

Egyedül maradtam. Életem egyik legkellemetlenebb élménye volt (pedig volt néhány, higgyék el nekem).

És, hogy miért írom ezt le most? Nos azért, mert a „pártpolitikával soha nem foglalkozó” Gulyás Márton tömegtüntetést hívott össze a gyermekek védelmében a minap.

Az a Gulyás Márton, aki három évvel ezelőtt egy véleménycikkel és egyéb megszólalásokkal sikeresen lebeszélte a liberális pártokat arról, hogy bemenjenek a parlamentbe és, hogy nemet mondjanak a Fidesz aljas gyermek védelmi törvényére az egyetlen baloldali képviselővel, Székely Sándorral együtt.

Székely Sándor, volt országgyűlési képviselő, a Szolidaritás Mozgalom elnöke

„El tudok képzelni olyan szituációt, amikor azt ajánlom a DK elnökségének, hogy Karácsony Gergelyt támogassuk Budapest főpolgármesterének” – ezt válaszolta Gyurcsány Ferenc az Egyenes beszédben arra a kérdésre, hogy támogatja e a jelenlegi főpolgármestert.

Ez a politika nyelvén azt jelent, hogy jelenleg nem támogatja.

Tehát a jelenleg legerősebb ellenzéki párt nem támogatja a jelenleg a legerősebb pozícióban lévő ellenzéki polgármestert az újrázásban.

Mivel a DK-nak – és az egész parlamenti ellenzéknek – nincs másik felépített városvezetője, úgy tűnik, hogy a DK elnöke – cserébe a számára kedvezően átalakított önkormányzati törvényért – át akarja adni a fővárost a Fidesznek.
Miért? Azért, hogy eltűnjön az egyetlen komolyan vehető figura a parlamenti ellenzék soraiból, aki – Bajnai Gordon támogatásával – vele szemben is fel tudja venni a kesztyűt. Gyurcsány egyeduralkodást akar az ellenzéki térfélen, és ebben Karácsony az útjában áll. Tehát le kell venni, kerül amibe kerül

Hogy ez azzal jár, hogy Budapest főpolgármesterét esetleg a Fidesz adja? Nem számít. Ahogy az elmúlt tizenhárom évben semmi sem számított, csak az, hogy a Fidesz hatalomban tudjon maradni és ki tudja rabolni az országot harminchárom év alatt ki tudja hányadszor, illetve hogy a bukott miniszterelnök játékban tudjon maradni politikailag.
Jelentem sikerült.

Miközben az elmúlt hosszú időben pár ezren belehaltak a rendszerbe, sok százezren külföldre menekültek, pár milliónyian – Fideszesek és ellenzékiek egyaránt – a napi megélhetéséért, oktatásért, egészségügyi ellátásért, vagy csak egy emberi életért küzdenek.

2024-ben önkormányzati választás lesz. Az elképesztően rossz gazdasági helyzet ellenére úgy tűnik, hogy az ország döntő részén a Fidesz fogja elvinni a szavazatok többségét. A nagy kérdés, hogy mi lesz Budapesttel? Az kiderült, hogy a DK odadobná Budapestet a Fidesznek, hogy 2026-ban egyedül állhasson szembe régi versenytársával, kerül amibe kerül, ez nem kérdés.

A kérdés az az, hogy a Fidesz és a DK vezette parlamenti ellenzék jelöltje mellett lesz e harmadik független jelölt a főpolgármesteri pozícióra?

Székely Sándor

A Szolidaritás Mozgalom elnöke

Magyarország harminckét éve rendszert váltott. A közösségi eszmén alapuló mezőgazdaságot, a nehéz- és könnyűipart leépítettük, és egypárti diktatúrából átváltottunk demokráciára.

Könyvek százait fogják írni az elmúlt bő három évtizedről, és a könyvek jelentős része azzal fog foglalkozni, hogyan tudta az országot hatalmában tartani két politikus.

Igen. Róluk beszélek. A két ősellenségről. A két meg nem alkuvóról. Arról a két emberről, akik immár három évtizede harcolnak egymás ellen. Minden eszközzel.

Közben dúsgazdagok lettek, felváltva vezették az országot, voltak bukásaik és nagy visszatéréseik. Egy dolog nem változott: mindig egymás ellen harcoltak.

• De tényleg harcolnak ezek a politikusok egymás ellen?
• Biztos, hogy le akarják győzni egymást?
• El tudja valaki képzelni Orbánt Gyurcsány nélkül?
• Vagy Gyurcsányt Orbán nélkül? Nem.
• Hozott bármelyik választói csoportnak jót, hogy ez a két amúgy igen tehetséges ember egymással küzd? Nem.
• Van-e normális kiegyensúlyozott életünk, az új rendszerben, ahol 2002 óta (több mint 20 év!), ez a két ember kormányozza az országunkat? Nem.
• Lehet normálisan beszélni az országban lakó emberek gondjairól, politikamentesen, tényszerűen, a józan megoldásra és a jó kompromisszumokra törekedve? Nem.

A sor hosszasan sorolható sajnos.

Mi köze ennek Karcsony Gergelyhez Budapest főpolgármesteréhez?
Sajnos sok. Az elmúlt hetekben Gyurcsány kijelentette, hogy Budapest főpolgármesterének nem az a dolga, hogy vezesse, fejlessze a várost, hanem az, hogy harcoljon Orbán ellen.

Tehát nem elég az állandó cicaharc a parlamentben, a közéletben, a médiában, a munkahelyeken és a családokban, a DK azt szeretné, hogy az amúgy valóban nem kormánypárti Budapest főpolgármestere legyen úgymond „tökös csávó” és álljon bele a kormány elleni politikai harcba.

Karácsony Gergely az elmúlt napokban úgy tűnik bele is áll ebbe a szerepbe, hogy a legnagyobb őt támogató ellenzéki pártnak eszébe se jusson saját főpolgármester-jelöltet állítani. Tehát Karácsony belevinné Budapestet, a budapesti polgárokat az országunkat tönkre tevő Orbán-Gyurcsány harc kellős közepébe.

Ez nem hiba. Ez bűn.

Budapest főpolgármestere az egyetlen az országban, akire közvetlenül és sokan szavaznak, tehát nagy politikai támogatottsága van. Ez nyilván nagy felelőséggel jár, természetesen a főváros polgármesterének szava kell, hogy legyen az ország sorsának az alakulásában.

De jelen helyzetben az ország egyetlen településének se, a fővárosunknak meg pláne nem érdeke belekeveredni a mindent tönkretevő pártpolitikai csatározások mocsarába.

Budapestnek egy politikai pártoktól független, a következő harminc év fejlesztéseiről komoly koncepcióval rendelkező főpolgármesterre van szüksége, aki az aktuális kormány színétől és összetételétől függetlenül tudja fejleszteni Budapestet.

Székely Sándor, a Szolidaritás Mozgalom elnöke

Nagyjából két héttel ezelőtt két rakéta esett Lengyelország területére, és tragikus módon kioltotta két ember életét. Az egész bolygó közvéleménye megdermedt, hiszen egy hasonlóan provokatív szituációból 1939 szeptember 1-én már kitört egy világháború.

Csakhogy az USA elnöke – nagyon helyesen – most lehűtötte a kedélyeket. “Nem az oroszok voltak” - mondta pár órával az incidens után. Hogy honnan tudta ezt, máig nem derült ki, de hát ebben a pókerpartiban, amit ukrajnai háborúnak hívnak, és amely százezrek halálát és tízmilliók nyomorát okozza, a hadianyag gyárak tulajdonosai (is) fürdenek a milliárdjaikban. A tények - ugye - nem fontosak.

Csak az a fontos, hogy a háború a megfelelő helyen és a megfelelő erővel folytatódjon! Harmadik világháború nem kell. Elég ha szénné lőjük Ukrajnát. Kiürítjük a raktárainkat, kipróbáljuk az új fegyvereket. Újra osztjuk a nemzetközi pozíciókat. Miközben dübörög a média, megy klikkelés, lehet hirdetni a semmire való termékeket.

Harmadik világháború tehát nem kell. Bár jó üzlet az atombomba gyártás, de ha ellövik a készletet, elfogynak a vevők. Ezt - ugye - senki sem szeretné. A lengyel incidens lerántotta a leplet a világ közvéleménye előtt az egész ukrajnai háborúról, és ezzel egy picit érdektelenné is tette. Azóta tehet Oroszország bármilyen szörnyűséget, a nyugati sajtó jóval visszafogottabban ekézi a borzalmakat. Merthogy kiderült, most már mindenki számára, hogy minden csak színjáték amiben a Nyugat vezető országa, az USA (is) nyakig benne van.

Az Ukrajnai háború azért (volt) fenyegető, mert eddig benne volt a világháború kitörésének a lehetősége.

Ámde, mivel a lengyel incidens kapcsán kiderült, hogy biztos nem lesz világháború a felek érdektelensége miatt, így az egész egy provinciális háborúra kezd hasonlítani.

Szétbombázzák az ukrajnai energia ellátást? Oké, de a németek 1:1-et játszottak a Spanyolokkal. Meg fog fagyni 10 millió ember 1 hónap múlva Ukrajnában, ez borzalmas. Láttad milyen gólt lőtt Neymar?

Nagyjából itt tartunk. Kiderült, hogy az egész nyugati felháborodás egy cinikus, profitorientált valami, amit úgy és akkor csavarnak fel, vagy le a nyugati hatalmak vezetői, amikor az éppen kedvükben áll.

Amit az orosz birodalom művel Ukrajnában, az közel áll a népirtáshoz. Erre semmilyen geopolitikai érdek nem elég ok. És ezt a nyugati vezetők, az irodáikból, az igazgató tanácsi értekezleteikből szépen végig asszisztálják. Mintha ők nem tehetnének semmiről. Mintha az ukrajnai háború nem termelne ezer millárd dollárnyi hasznokat a multi cégeknek. Mintha az emberek szenvedése nem hozna geopolitikai előnyöket pár kormánynak. Hullanak a rakéták, halnak meg az emberek. Békekötés? Béke ajánlat? Békére való felszólítás?

Aki elkezd a békéről beszélni, azt azonnal lehurrogják a nagyon pacifista, nagyon liberális, nagyon toleráns liberális komment-huszárok, mondván, hogy most nincs mese, le kell győzni Oroszországot! Bármi áron.

Hát persze. Emberélet nem számít. Csak az USA, az oroszok, meg Kína vezetése legyen boldog! Az ukrán nép, meg az orosz kiskatonák pedig vegyék tudomásul, hogy nemes célért halnak meg.

A nyugati világ újságjainak témát adnak. A fegyvergyáraknak lehetőséget a gyártásra. A politikusoknak lehetőséget arra, hogy egy borzalmas háború kapcsán újra osszák a lapokat.

Szerencsére most itt van nekünk a focivébé, ahol a nyugati országok egy diktatúrában “tolják” a demokrácia-exportot. Egy olyan országban, ahol a nőknek nincs szava, a melegeket üldözik, és ahol azért, hogy a gazdagok szórakozhassanak, sok ezer munkás halt meg az elmúlt két évben. Itt focizik a művelt Nyugat. Végül is csak az elvek számítanak. Ja, nem. Ukrajnában megvédjük - kerül amibe kerül - a nyugati érdekeket, de Katarban nem számít semmi. Hisz a biznisz, az biznisz. Ugye (?)

A vébé után meg itt lesz a Karácsony. A szeretet és a béke ünnepe. A karácsonyfa mellet, amikor együtt vagyunk a családunkkal, és fűtött szobákban nagyot zabálunk, s miközben az ajándékokat nézegetjük, jusson eszünkbe, hogy ennek az ára sokszázezer ártatlan halála és tízmilliók szenvedése! Például a katari nők és munkások helyzete, vagy a halál, a megalázás, az erőszak Ukrajnában. A profitért mindent lehet…

És azt se feledjük, hogy ezt a világ vezető hatalmainak a vezetői okozzák. Pénzért és hatalomért. Primitívségből. Ostobaságból. Cinikus és aljas okokból. Politikai és gazdasági haszonszerzés végett. Értelmetlenül.

Átok rájuk!

Székely Sándor, a Magyar Szolidaritás Mozgalom elnöke

Több mint harminc éve szabadversenyes kapitalizmus van – újra – Magyarországon. Ez nálunk annyit jelentett, hogy felszámoltuk a “rothadó szocializmus” vívmányait, az önálló mezőgazdaságot, a nehéz és a könnyűipart, sok ezer milliárdot fizettünk külföldieknek, hogy idejöjjenek vállalatokat alapítani, hogy azután a nyereségüket külföldre vigyék, valamint az is, hogy szépen leromboltuk azt, amit a munkásmozgalom az elmúlt bő 100 évben kiharcolt.

Hol van már a 8 óra munka, 8 óra szórakozás, 8 óra pihenés? Ingyenes TB alapú orvosi ellátás? Ingyenes oktatás? Normális nyugdíj? Létbiztonság? Ugye – ugye? Volt itt ilyen is. Node elkalandoztam, nem erről akartam írni.

Szóval az van, hogy Magyarországon és a bolygó nagy részén kapitalizmus van. Ami fennen hirdeti, hogy az állam (amit azért hoztak létre az emberek, hogy megvédje őket), csak ne szóljon bele a piaci folyamatokban, azok majd szabályozzák magukat és majd jól elintézik mindenki sorsát. Értik? Aki gazdag, jó családba születik, annak jó munkahelye lesz, aki meg nem, annak meg nem. Ennyi. Mit kell itt szarozni, hát akinek gazdag az apukája, az nyilván okosabb és szorgalmasabb is annál, mint akinek csóró a faterja. Ez tök világos, felvilágosult duma. Aki ennek ellent mond, az kommunista vérengző vadállat. Az állam ne szóljon bele lehetőleg semmibe! Hagyja csak érvényesülni a tőkét! Az emberek meg, ki – ki érdemei szerint, majd megoldják.

Ha nem, akkor lehet menni az utcára. Meg éhezni. Meg megalázó helyzetekbe kerülni. Meg évtizedeken keresztül dolgozni egy lakásért 2-3 munkahelyen, hogy aztán ezért jól szemberöhögjenek, mert más ezt már az iskolában megkapta puszira a fatertól.

Az elmúlt harminckét évben megtanultuk, hogy ez van. Kivéve, ha beüt a válság. Mert akkor bizony változnak a mondatok. Változik a hozzáállás. Hirtelen a nyakkendős, szépen beszélő urak és hölgyek le tudják vezetni, hogy az államnak meg kell védenie a gyárakat. Meg a bankokat. Meg a mezőgazdasági csúcsvállalkozókat. Mert ha nem mentenék meg őket mi lenne akkor szegényekkel?

Ja, hogy fizetniük kéne. Jaj, az nem szerencsés! A végén még elmennek innen. Pedig mennyit fizettünk már eddig is, hogy maradjanak. Meg, hogy idejöjjenek. Csak nem hagyjuk őket elmenni? Ugye, nem?

Közben meg a tanárok, ápolók, rendvédelmisek, eladók, mezőgazdasági munkások, gyakorlatilag az egész ország hónapról – hónapra él. Ezt mutatják a statisztikák. Ezt hozta nekünk a kapitalizmus.

A kormány fizet a magyar és külföldi cégeknek, hogy itt maradjanak, de a kormányunk azt már nem intézi el, hogy normálisak legyenek a fizetések.

A kormánypártok és az ellenzék is inkább egymást gyilkolja, de arról senki sem beszél, hogy az egész rendszer úgy rossz, ahogy van. Csak és kizárólag az emberek nem tudják, mi fog velük történni, pedig dolgoznak látástól mikulásig.

Három elpocsékolt évtized, sok válság, egy értelmezhetetlen járványhelyzet után, most egy háború teszi tönkre életünket és a rendszer amiben élünk csak ront a helyzetünkön.

Vajon meddig bírja még a magyar társadalom, hogy az utolsó fillért is kisajtolják belőle? Vajon meddig bírjuk még a bizonytalanságot? Vajon meddig tudnak a politikusaink felesleges dolgokról beszélni a lényeg helyett? Vajon, mikor mondja az a társadalmunk, hogy eddig és ne tovább?

Vajon mikor lesz elég a jobb és liberális oldalról gyalázkodásokból? Mikor kapunk értelmes választ arra, hogy hová lett az elmúlt három évtizedünk?

Székely Sándor, a Szolidaritás Mozgalom elnöke

Szóval az van, hogy Schiffer Andrással sokszor, sok mindenben volt vitám a múltban. Most sem értek vele mindenben egyet (például az atomenergiával kapcsolatban). És minden bizonnyal a jövőben is lesznek olyan pontok, amiben nem értünk egyet, és ez így nagyon jól van.

De speciel abban, hogy a jelenlegi háborús helyzetért egyáltalán nem csak az oroszok a felelősek, hanem abban az USA és az EU is osztozik, ebben száz százalékig egyetértek.

És azzal is, hogy ez az egész valójában 20-30 multinacionális cég bulija, amibe simán belebukhat pár ország. Tízmilliók mennek tönkre, vagy halhatnak meg (ha eszkalálódik a háború), csak azért, hogy néhány tucat ember értelmezhetetlenül nagy zsetont tehessen el.

Az, hogy ha valaki meg meri jegyezni, hogy egy háborúhoz két fél kell, és hogy Ukrajna már rég összeomlott volna, ha az USA nem ad nekik annyi pénzt, amiből az egész világ szociális és zöld problémáit jelentősen enyhíteni lehetett volna, akkor az a magyar liberális oldalon, náci uszító fideszes lesz.

Egy takony, ahogy ezt igen népszerű publicista megállapította.

Aki el meri mondani, hogy az Unió így ebben a formájában csak nagyjából ezer nyugat-európai cégnek jó igazándiból, az kommunista gyilkos lesz.

Aki azt meri mondani, hogy az Unió nyugat-európai vezetőinek egy részét tokkal-vonóval megvették az amerikaiak, az orosz kém lesz.

Aki bármiben is ellent mer mondani a liberális kánonnak, az csicska, féreg, takony, áruló. Simán indul a bullying. Mert valaki mást gondol, mint amit szabadna. Már a nagyon demokrata, nagyon liberális, nagyon megengedő, nagyon szegénypárti liberális újságírók, véleményvezérek és néhol politikusok szerint is.

Szerintem ez megengedhetetlen.

Szégyelljék magukat!

Schiffer András mindig következetesen, nagyon sokszor és baloldalról (igen, az amihez Tóth W-nek semmi köze), bírálta a Fideszt vagy a liberális oldal megszámlálhatatlan mennyiségű pártjait. De mindig érveléssel. És nem olyan primitív, ócska módon, ahogy azt a fent említett újságírónak nevezett ember és társai teszik Schifferrel és mindenki mással, aki mást mer gondolni a világról, mint ők.

Mondanám, hogy kérjen bocsánatot Tóta W., de tudom, hogy értelmetlen. Én nem vagyok liberális, tehát az én véleményem nem számit. Érveim hamisak, hiszen én mondom őket. Válaszolni sem kell rá, érvelni sem kell. Hiszen mást gondolok, tehát takony vagyok. Ennyi.

Ám legyen!

Je suis Schiffer András!

Székely Sándor a Szolidaritás Mozgalonm elnöke

Míg a nagyhatalmak úgy tűnik végzetesen játszmáznak a Föld nevű bolygón, az éppen újra frontzónába keveredő Magyarországon sem unatkozik az, akinek van ideje a megélhetési válságának a megoldása mellett politikával foglalkoznia.

A Fidesz a legutóbbi kétharmada óta végképp úgy viselkedik, mintha övé lenn az ország.

Tovább harcolnak az EU -val, miközben azért a pénzt, ami Magyarországnak járna, szeretnék megkapni. Természetesen nem az a problémájuk Brüsszellel, hogy kizsákmányolásra épül az egész rendszer, hiszen ebben ők maguk is tökig benne vannak.

Nem. Nekik ideológiai vitáik vannak, amikkel lehet egyetérteni meg nem egyetérteni, cserébe nagyjából érdektelenek.

Az Európai Unió jelen állapotában nem több, mint egy durván kizsákmányoló gazdasági érdekszövetség, ahol vannak akik jól járnak, vannak akik el lavíroznak és vannak akik szopóágon vannak. Pedig lehetne ez nagyon másként is, de ez egy másik cikk témája.

Miközben harcol Orbán az EU-val, jóban van az oroszokkal és egyéb keleti országokkal (Kina, Törökország, stb), ami azért jól érzékelteti, hogy micsoda hintapolitikában van Magyarország.

Tegyük hozzá, hogy ez nem kivételes eset a magyar történelemben (sőt), de ettől még ezt élőben végignézni elég félelmetes. Főleg ha az ember ismeri az elmúlt 120 év történelmét és tudja, hogy micsoda borzalmak sültek ki azoknak a kalandoknak a végén, amikor a magyar elit elhitte, hogy hadsereg és valódi gazdasági potenciál nélkül világhatalmi tényezővé válhat, pusztán csak politikai lavírozás és vélt vagy valós stratégiai földrajzi elhelyezkedése folytán.

Sajnos a jelenleg kormányzó pártok nyugodtan csinálhatják, amit csinálnak, mert a parlamenti ellenzék, mely leginkább liberális milliárdosokból, vállalkozókból, bankárokból áll, semmi mással nem törődik immáron több mint 10 éve, hogy belőlük lesz e valaki?

• Bizniszelhetnek-e tovább az önkormányzatokban?
• Kaphatnak-e EU-s milliókat a vállalkozásaik?

Totálisan hidegen hagyja őket az ország népe. Folyamatosan azzal hívják fel magukra a figyelmet, hogy melyikük az alkalmasabb arra, hogy átvegye a jelenlegi kormányfő helyét. Erről szólt az ellenzéki kampány áprilisban, és arról, hogy győzelem esetén hogyan írják át az alkotmányt.

Teszik ezt most is, egy gazdasági és társadalmi válság kellős közepén, miközben az országunk határán egy borzalmas háború zajlik.

A választás elvesztése után semmi sem változott. Az ellenzéki pártok egymásnak estek. Bár támogatottságuk már alig, azért pénzük és médiájuk még van, amit továbbra sem arra használnak, hogy elmondják, mit kellene tenni az országgal, hanem egymásnak üzengetnek.

Legdurvább eset a volt miniszterelnök pártja a Dk. Ők egy árnyékkormányt alapítottak röpke 4 hónappal a bukás után. Nyilvánvalóan nem azzal az ambícióval, hogy leváltsák a Fideszt, hanem hogy bedarálják az ellenzék rajtuk kívüli részét a 2024-es választásokra. Erre amúgy jó esélyük is van, hiszen a többi párt még szarabbul áll, mint ők.

Tehát egy ilyen helyzetben is maradt a pozícióharc.

Miközben emberek milliói aggódnak a maguk és családjuk sorsa felöl, a magyar parlamenti ellenzék azzal van elfoglalva, hogy kiből mi lesz majd két év múlva.

Ez vállalhatatlan. Elfogadhatatlan. Felháborító. Ez őfelsége ellenzéke. A Fidesz álma.

Ha van esély, egy új, elvi alapon politizáló, az emberekkel foglalkozó valódi ellenzék építésére, annak most van itt az ideje. A kérdés az az, hogy ki fogja ezt a munkát elvégezni?

Székely Sándor
A Magyar Szolidaritás Mozgalom elnöke

Idehaza sajnos idén alig esett eső. Már télen sem hullott a hó, tavasszal csak a töredéke esett annak, amit megszoktunk, és nyáron meg nem, vagy alig volt csapadék. Országrészek száradtak ki teljesen. Tényleg. A mezőgazdaság romokban, nincs termés, kiégett földeket látni mindenhol. Pedig van két hatalmas folyónk és megszámlálhatatlanúl sok kisebb folyónk, patakunk, hatalmas tavaink, valamint föld alatti vízforrásunk. 

Összehasonlításképpen: Izralben, ahol egy Dunántúl nagyságú területen él annyi ember mint nálunk összesen, egyetlen folyó van amit a Dunához képest leginkább egy pataknak mondana az ember (igen, ez a Jordán folyó), valamint egy darab, a Velencei tónál jóval kisebb tó, a Kineret, lánykori nevén a Genezáreti tó (ezen sétálgatott Ha – Nocri zsidó talmudista, ismertebb nevén Jézus Krisztus). 

Izraelben nincs hiszti az aszály miatt, pedig minden évben áprilistól november végéig jóval harminc fok fölött van a hőmérséklet. Ám a nyári hónapokban van az 40 is. Három – négy hónapon keresztül.

Aszály van..

Hogyan lehet ez?

Nem. A válasz nem az, hogy a zsidók elviszik a tőlünk a vizet. Nem. Kedves Náci Polgártársaim! 

A válasz az, hogy Izralben komoly vizgazdálkodás van. Először is, a tenger vizét is felhasználják, sótalanítják. Másodszor megtisztított szenyvízzel locsolnak. Harmadszor nem úgy locsolnak, hogy egy gép fröcsköli ki magából a vizet órákig, hanem úgy, hogy minden növényhez - mondom minden növényhez - oda van vezetve egy pici cső, amiből csöpög a víz. És még számtalan egyébb trükkel érték el, hogy amióta újra van Izrael állam, az ne jórészt sivatagból álljon, mint az elmúlt pár ezer évben, hanem élhető legyen! 

Mi ehhez képest a Paradicsomban élünk. Fantasztikus lehetőségeink vannak. Van földünk, vannak folyóink, és még az eső is szokott esni. Nincsenek drámai viharok, nincs pusztító földrengés és nincsenek rendszeres, nagy árvizek. Mégis, az elmúlt 200 évben az ország vizes területeinek lecsapolására törekedtünk, és most állunk, mint Bálám szamara.

Egy dolgunk van. Amink van, azt észszerűen felhasználni, és normális kölcsönhatásban a természettel a magunk javára fordítani. Okosan öntözni, csatornákat és víztározókat építeni. Az erdőket megőrizni, a vadvilággal harmóniában élni. Vajon képesek leszünk erre?  

Hiszek benne, hogy igen!

Székely Sándor, 

a Szolidaritás Mozgalom elnöke

Sárguló, a szárazság miatt alig fejlődő kukorica a Hajdú-Bihar megyei Hajdúszovát térségében. Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

Valamikor 200 évvel ezelőtt az emberi társadalmat megtámadta egy elképesztő kór, melyet ma úgy hívunk, hogy fogyasztói társadalom. A lényeg az, hogy akkor vagy a társadalmon belül értékelhető ember, ha fogyasztasz. Lehetőleg minél többször, minél többet, és minél feleslegesebben. Persze voltak már ennek előképei a Homo Sapiens történetében. Nem véletlenül mondja minden vallás, hogy ne az anyagi dolgokkal foglalkozz. De hát ugye mára a vallás(ok) meggyengültek. Az egalitáriátust hirdető baloldalt porrá zúzták, maradt a mindent bedaráló, mindenből árút csináló kapitalizmus. Ami csak egy dolgot ismer: A Hasznot.

Hogy haszna a sok vásárlásból valójában csak pár tízezer embernek van az egész föld bolygón, az – eddig – nem zavart senkit. Persze voltak háborúk, meg kisebb-nagyobb gazdasági megingások (melyek után a gazdagok még gazdagabbak, a dolgozók még szegényebbek lettek), de azért valahogy mindig jött valami ami pár évre rendbe tette a dolgokat picit. Lehetett újra fogyasztani.

Ám most történt valami.

Két év járványhelyzet. Egy háború, mely fenyeget a totális háború rémével. Az ebből fakadó gazdasági vállság és a szaporodó feszültség gócok és hát végül is az energia és áruhiány miatt a kormányok elkezdték mondani, hogy az emberek fogyasszanak kevesebbet. Kezdjenek el spórolni.

Asztapaszta! Micsoda innováció! A fogyasztói társadalom királyai arra kérik az alattvalókat, a dőzsölő fogyasztókat, hogy figyeljenek oda a fogyasztásra! Sőt! Lehetőleg csökkentsék a fogyasztást! Az energiafogyasztás csökkentésével kezdődhet el az új világ. Mi lesz a következő stáció? Megkérik, hogy ne egyenek annyit az emberek? Hogy ne főzzenek annyit, hogy a felét ki kelljen dobni? A cukros üdítő helyett igyanak csapvizet? Netalán megkérik a fiatalokat, hogy ne vegyenek fél évente mobil telefont? Elég egy pár cipő télire? Megkérik szépen a nyugdíjasokat, hogy ne eldobható pelenkát, hanem kimosható textilpelenkát használjanak? Mi lesz ebből a világból? 21 fokos lakásokban kell megfagynunk a jövőben?

Mi lesz ebből? Szocializmus?

Egyformán fog fogyasztani a gyárigazgató és a melós?

Na és a multik? Mi lesz az osztalékkal? Mi lesz a lopással, azaz a profittal? A sok hitelező hova teszi az értéktelen pénzét, ha kevesebbet fogyasztanak az emberek? Az évtizedek óta szükségtelen dolgok fogyasztására ösztönző fehér- és feketegalléros marketingesek elmennek majd dolgozni egy vasgyárba? Mi jöhet még? A KATÁ-s adóoptimalizálók elkezdenek adót fizetni? A taxisok a legrövidebb úton viszik az utasokat a célhoz? A munkahelyen rendesen meg fogják fizetni a melósokat? A villamosvezető megvárja az utasokat? Az úszómedencékben egy sávban akár hatan is fognak úszni (mint régen?) A mozgó lépcsőn egymás mellé fognak állni az emberek, hogy mindenki hamarabb jusson fel, és ne csak az aki éppen rohan, mert későn indult otthonról? A családoknak elég lesz egy három szobás lakás? A politikusnál nem lesz többé készpénz? A szódavízben lesz elegendő buborék?

Van egy réteg, akik eddig is tudatosan éltek. Nem vettek fel hitelt csak azért, mert olcsóbb a kamata, mint egy másik hitel. Amikor elmentek otthonról lecsavarták a fűtést és nem dobtak ki ételt, hanem annyit főztek, amennyit elfogyaszt majd a család. Azokat a termékeket vásárolták meg mindössze, amire szükségük volt. Ők voltak a fogyasztói társadalom lúzerei. Ők ebből a mostani hisztiből semmit sem éreznek.

Úgy tűnik, hogy ideje van annak, hogy totálisan megváltoztassuk az életünket. Ha még meg lehet egyáltalán…

Székely Sándor,
a Szolidaritás Mozgalom elnöke

Avagy úgy kell tüntetni, ahogy ti csináljátok, de a szüleitek nyugdíját fizessétek ki most már ti, ha lehet.

Szóval az van, hogy minden tisztelet a Katás tüntetések szervezőinek, mert ezt így kell csinálni. Ha engem kérdeznek, az még sokkal hatékonyabb lenne az, hogy nem is jönnek le a hidakról, illetve hogy nem egy hidat, hanem többet foglalnak el.

Kb. ez a minimum, amit tüntetésnek lehet nevezni.

A francia, vagy Dél-Amerikai vagy bármely más normális ország dolgozói, munkavállalói, hülyének néznek minket, hogy mit szórakozunk, ha a bérekről, adókról, nyugdíjakról van szó. Arrafelé, ilyen esetekben bizony égni szoktak a városok.

Node. Ez itt Magyarország.

Az elmúlt harminc év berögződött idiotizmusait csak lépésről-lépésre lehet legyőzni. Szóval eddig ez jó. Óriási köszönet érte. Tényleg.

Probléma csak egy van. Az ügy amiért tüntettek sajnos nem jó. Teljesen érthető, hogy rosszul érint benneteket az, hogy egyik-napról a másikra nem bújhattok ki egyszerűsített adózási legális trükkel (KATA) az adózás alól, ámde ez a társadalom felé sajnos nem jó jelzés.

Magyarországon olyan adórendszer van, hogy a jelenlegi nyugdíjasok nyugdíját a most dolgozók adójából fizetik ki.

Igen. Jelenleg a ti szüleitek, nagyszüleitek nyugdíját ti állítjátok elő.

Illetve ti nem, mert ti nem fizettek, illetve nagyon keveset fizettek be a nyugdíjalapba.

Így ezt helyettetek, mások teszik ezt meg. Most azon felül, hogy amúgy így nektek sem lesz nyugdíjatok, az annak a másik négymillió melós társatoknak sem túl jó.

Az lenne felétek a javaslatom, hogy a tüntetések mellett alakítsatok szakszervezetet, ne adj isten szövetkezetet. Harcoljátok ki a munkaadóitoknál, (igen ti is melósok vagytok, akik magukat adják bérebe, csakúgy mint az építőmunkások, a tanárok, a bolti eladók, a menedzserek és a politikusok is) hogy vegyenek fel benneteket normális állásba. És fizessék be utánatok a megfelelő összegű adókat.

Ahogy az összes többi cég is teszi.

Természetesen tudom, hogy az egész magyar adórendszer szar. Sőt a rezsi elszállásával, a robogó infláció és az elmúlt harminckét év szabadrablásával a magyar nép elképesztően szar helyzetben van, de ősztől úgy tűnik, hogy minden sokkal rosszabbra fordul.

Ha esetleg ezekben az ügyekben is tudnátok megmozdulni, egészen biztosan számíthatnátok mindenkire. Tudom, hogy ez a nehezebb út. Be kell látnotok, hogy nem lehettek kivételezett helyzetben.

Ezt kívánja a szolidaritás.

Székely Sándor, a Szolidaritás elnöke.