Nagy Feró, a Nemzet csótánya Kossuth-díjat kapott.

Feró az elmúlt 50 évben végigszórakoztatta az országot, hol lázadó punkként, hol a rendszer támogatottjaként, hol náciként, hol celebként, hol pedig értelmeseket mondó éneklő művészemberként.

Nagy Feró szélsőjobboldali megnyilvánulásaitól mélységesen undorodom, de a díjjal egyetértek. Legalábbis ezerszer jobban, mint Kovács Ákos vagy Lovasi András ilyen jellegű elismeréseivel.

Nagy Ferónak igenis van története, van súlya, van szerepe az elmúlt 75 évben, és ezt lehet díjazni, függetlenül attól, hogy mit gondolok róla személyesen. Nézem a vele készült ünnepi interjúkat, hallgatom a művész urat, a nagyon udvariasan alákérdező riportereket. Újra és újra előkerül, hogy őt mennyire bántották az előző rendszerben.

Nos, nagyon.

Íme a tények.

A Beatricét 1978 és 1981 között valóban a periférián tartotta az állam. Alig tűrték, leginkább tiltották. A zenekart nyilvánvalóan megfigyelték. Ez tény. Aztán úgy folytatódott a totális elnyomás, hogy 1982-ben Nagy Ferónak az István a Királyban is szerepelnie kellett, majd jött a többi iszonyat.

Összességében a művész úr az elnyomatás éveiben 82 és 89 között beleüldözték öt plusz egyharmad nagylemezbe, több száz koncertbe a Bikini és a Beatrice frontembereként és vezetőjeként. Szöveget és zenéket írhatott sok-sok zenekarnak, színházban játszhatott és átdolgozhatta a Hamletet. Hat film, színdarab és rockopera szereplőjeként is nyomorgatták...

Mondjuk ő jól járt, mert miközben ő járta a poklokat, az ország lakosságának azzal kellett együtt élnie, hogy a Kádári konszolidáció utolsó éveiben, mindenki szociális biztonságban volt, járhatott múzeumba, moziba, nyaralni, volt munkahelye, pénze, és emberszámba vették a munkahelyén.

Nem is bírta ezt sokáig a magyar nép, és hála az égnek, mára szabadon zsákmányolhatnak ki minket a hazai és a külföldi multik. Ezt jelenleg az összes jelenlegi parlamenti párt támogatja, csak az én pártom, az Igen Szolidaritás Magyarországért küzd azért, hogy ne kapitalizmus, hanem inkább szocializmus legyen. Persze nem olyan ami volt régen, hanem inkább olyan, mint ami most van Svédországban. Már gazdasági értelemben.

Mi a 250.000 forintos nettó minimálbérért, a szövetkezeti mozgalomért, a nyugodt nyugdíjas évekért és a dolgozó családok jóllétéért küzdünk.

Furcsa az az iszonyat, amit a rendszerváltás után bizony náci körökben is igen népszerű Nagy Ferenc testvérünk Kossuth-díja kiváltott a liberális, nagyon demokrata közegben a közösségi oldalakon. A szabadságért küzdő hatpárti összefogás FB-aktivistái cigányozásba kezdtek, aképpen, hogy a legközelebbi Kossuth-díjas majd talán Győzike lesz. Tehát egy cigány.

Milyen már, hogy egy rockzenész kapjon Kossuth-díjat? Teszik fel a kérdést a trollok.. Kvázi egy átlagember. Akinek nincsenek disszertációi, csak dalai, cselekedetei. Ennél már csak az van lejjebb, ha egy cigány kap. Logikus. Már szerintük. És senki sem szól rájuk.

Árad a gyűlölet a posztokból. A gyűlöletből csak harag, gyilkolás és frusztráció jön.

Kérlek benneteket kedves demokrata és liberális barátaim, hagyjátok abba a náci uszítást.

Elég volt már ebből.

Székely Sándor 
független országgyűlési képviselő 
A Magyar Szolidaritás Mozgalom elnöke
Az Igen Szolidaritás alapítója