Szabad az Á

Átjáró Másországba

Izraelben nincs hiszti az aszály miatt - pedig nem tőlünk viszik el a vizet

2022. augusztus 13. 09:23 - Szabad az Á

Idehaza sajnos idén alig esett eső. Már télen sem hullott a hó, tavasszal csak a töredéke esett annak, amit megszoktunk, és nyáron meg nem, vagy alig volt csapadék. Országrészek száradtak ki teljesen. Tényleg. A mezőgazdaság romokban, nincs termés, kiégett földeket látni mindenhol. Pedig van két hatalmas folyónk és megszámlálhatatlanúl sok kisebb folyónk, patakunk, hatalmas tavaink, valamint föld alatti vízforrásunk. 

Összehasonlításképpen: Izralben, ahol egy Dunántúl nagyságú területen él annyi ember mint nálunk összesen, egyetlen folyó van amit a Dunához képest leginkább egy pataknak mondana az ember (igen, ez a Jordán folyó), valamint egy darab, a Velencei tónál jóval kisebb tó, a Kineret, lánykori nevén a Genezáreti tó (ezen sétálgatott Ha – Nocri zsidó talmudista, ismertebb nevén Jézus Krisztus). 

Izraelben nincs hiszti az aszály miatt, pedig minden évben áprilistól november végéig jóval harminc fok fölött van a hőmérséklet. Ám a nyári hónapokban van az 40 is. Három – négy hónapon keresztül.

Aszály van..

Hogyan lehet ez?

Nem. A válasz nem az, hogy a zsidók elviszik a tőlünk a vizet. Nem. Kedves Náci Polgártársaim! 

A válasz az, hogy Izralben komoly vizgazdálkodás van. Először is, a tenger vizét is felhasználják, sótalanítják. Másodszor megtisztított szenyvízzel locsolnak. Harmadszor nem úgy locsolnak, hogy egy gép fröcsköli ki magából a vizet órákig, hanem úgy, hogy minden növényhez - mondom minden növényhez - oda van vezetve egy pici cső, amiből csöpög a víz. És még számtalan egyébb trükkel érték el, hogy amióta újra van Izrael állam, az ne jórészt sivatagból álljon, mint az elmúlt pár ezer évben, hanem élhető legyen! 

Mi ehhez képest a Paradicsomban élünk. Fantasztikus lehetőségeink vannak. Van földünk, vannak folyóink, és még az eső is szokott esni. Nincsenek drámai viharok, nincs pusztító földrengés és nincsenek rendszeres, nagy árvizek. Mégis, az elmúlt 200 évben az ország vizes területeinek lecsapolására törekedtünk, és most állunk, mint Bálám szamara.

 

Egy dolgunk van. Amink van, azt észszerűen felhasználni, és normális kölcsönhatásban a természettel a magunk javára fordítani. Okosan öntözni, csatornákat és víztározókat építeni. Az erdőket megőrizni, a vadvilággal harmóniában élni. Vajon képesek leszünk erre?  

Hiszek benne, hogy igen!

Székely Sándor, 

a Szolidaritás Mozgalom elnöke

 

1a1d6210-4de4-49b2-a882-35bf66936d04.jpeg

Sárguló, a szárazság miatt alig fejlődő kukorica a Hajdú-Bihar megyei Hajdúszovát térségében. Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

6 komment
Címkék: náci szocializmus Izrael Víz Székely Sándor

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://szabad-az-a.blog.hu/api/trackback/id/tr7317907157

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

midnight coder 2022.08.13. 17:27:43

"Először is, a tenger vizét is felhasználják, sótalanítják."

Ehhez nekünk azért legalább egy dolog hiányzik.

"Harmadszor nem úgy locsolnak, hogy egy gép fröcsköli ki magából a vizet órákig, hanem úgy, hogy minden növényhez - mondom minden növényhez - oda van vezetve egy pici cső, amiből csöpög a víz."

Ezt pálmafával viszonylag könnyű megcsinálni, de búzával azért nem annyira.
Válasz erre 

HaCS 2022.08.13. 18:42:20

"Egy dolgunk van."

Sajnos fogalmam sincs, ki(k)ről beszélsz, átlagosan még igaz is lehet. Nekem speciel semmi dolgom a mezőgazdasággal, vagy a vízgazdálkodással. Akik ebből akarnak élni, azoknak viszont sok dolguk lenne, csak évtizedek óta elmulasztják, vagy épp az ellenkezőjét csinálják.

Első dolguk lenne talán olvasni, tanulni, ha már erre az életformára adták a fejüket. Úgy talán a nyomorult takarmánynövényeknél nagyobb hozzáadott értékű növények termesztése is előtérbe kerülhetne ezen a termékeny földön. Értem én, hogy a kukorica egyszerű, mint a háromlábú szék, meg hogy egy műkörmösből is lehet bármikor aranykalászos gazda, dehát ezért is tartunk itt ahol.
Aztán beszélhetünk a munkáról. Ugye vannak termények, melyekből relatív kis méretű termőföld esetén is meg lehet élni. Csak hát dolgozni kell. Egy uborkaföldön akár minden egyes nap. Bezzeg a kukoricásba évente max. tucatszor kell kimenni ráadásul géppel. Értem én, értem.
De a legfontosabb teendő talán mégis az önző, nagyzoló, önigazoló, kérkedő, és egyszerre síró-rívó, toporzékoló viselkedésminták mielőbbi levetkőzése. A normális emberi hozzáállás, és a józan paraszti ész elsajátítása. Hogy az ember ne adja el a saját anyját is a vélt vagy valós pillanatnyi érdekeiért. Hogy az ember lásson, gondolkozzon, tervezzen a jövö hónapnál kicsit messzebbre. Hogy az ember számítson rá, hovatovább készüljön, hogy lesznek rosszabb évek is, amikor kiderül, hogy a kukorica sem egy csodanövény. Hogy a vetésforgó ne arról szóljon, hogy a repcét rotáljuk a napraforgóval, majd mikor a szerencsétlen földön már a gaz sem él meg akkor jöhet a mágikus kukorica. Hogy a jövőre elvetendő terményt ne az határozza meg, hogy épp idén minek volt jó ára, hanem legyen köze hozzá némi agronómiai ismeretnek is.

Csatornákat, öntözőrendszereket építeni? Kinek? Hiszen voltak. Az alföld tele volt csatornákkal, minden egyes falu határában ott voltak a kanálisok. Tudod mi lett velük? Feltöltötték, beszántották a szakértő mezőgazdászaink. Mégpedig azon okból, hogy nyerjenek még egy negyed hold földet abból az 5m-es sávból. Mondom a saját anyját is... Azóta ha sok a víz, az a baj, ha kevés, akkor meg az. Sírás-rívás.

Erdőgazdálkodásról beszélsz, mikor az ezévi friss, nedves fával akarjuk megoldani a téli tüzifakérdést? Szerinted mi lett a 2-3 éve vágott fával? Én nem tudom, de marhára érdekelne, csak sajnos erről elég mély a csend. Sejtéseim vannak.

Tovább kéne tekinteni egy-két hónapnál, rendszer(ek)ben gondolkodni, tervezni, hozzáérteni, szeretni.

De sajnos ebben az országban már szinte csak földtulajdonosok, földbirtokosok vannak, a parasztok meg kihaltak.

(Mély tiszteletem a kevés kivételeknek.)
Válasz erre 

midnight coder 2022.08.13. 20:08:46

@HaCS: Szerintem a mezőgazdaságot alapvetően a parasztokra kellene bízni. Nekem a nagyapámék azok voltak és gyerekként valamennyire láttam ilyesmit közelrõl, így tudom hogy ez azért nem úgy van hogy akkor most kukorica helyett uborkát termelek mert az jó. Egyrészt nem minden termeszthető minden talajon/klímán. Másrészt ahhoz hogy valamid teremjen a földön és a vízen túl kell vetőmag, kell talajművelés, kell műtrágya, növényvédelem, betakarítás. Aztán a produktumot el is kell adni, méghozzá úgy, hogy a fentiek árát fedezze a bevétel, és persze nem árt ha a te éhbéredet is.

Az pedig egy dolog, hogy van árok az öntözéshez, de ahhoz öntözõ berendezés és főleg víz is kell.
Válasz erre 

HaCS 2022.08.16. 14:46:33

@midnight coder:

A kanális tavasszal megtelik vízzel, ez egyrészt azt jelenti, hogy a víz nem valaki földjén áll, hanem a neki szánt rendeltetési helyen, esetleg eljut a közeli tavacskába, víztározóba, és ott is marad nyárig., Közben folyamatosan szivárog a talajba, és nyáron a talaj nagyobb vízkészlettel indul, végeredményben nem kell annyit öntözni. Erről szól(t) a dolog, míg működött. A kanálisok tele voltak náddal, és/vagy fasor vezetett a partján, nem véletlenül, hanem az árnyékolás miatt, hogy párolgási veszteség kisebb legyen. Ezeknek a fasoroknak ugyanaz lett a sorsa.

Értem én, hogy nem lehet bármit bárhol termeszteni,m de egy gazda a 20-300 hektár földjén egy-két hektárt csak talál, ahol magasabb hozzáadott értékű növények megteremnek, ahová érdemes (lenne) plusz pénzt, munkát feccölni. Azért ne magyarázzuk már meg, hogy az normális, hogy ebben az országban alig találsz mondjuk fóliasátrat miközben régen az Alföldön minden második kertben volt, nem mellesleg pont azok az országok ellen sírnak-rínak év(tized)ek óta, akik ezekkel is termelnek. Lázadnak a hatékony minták ellen, ahelyett, hogy elsajátítanák.

Sírás-rívás, toporzékolás, zéró tanulási hajlam, zéró tenni akarás.
A magyar mezőgazdaság általános hozzáállása egy ötéves gyermek szintjével mérhető össze.
Válasz erre 

midnight coder 2022.08.20. 08:59:10

@HaCS: Én vidéken nőttem fel, efféle kanálissal nem igazán találkoztam sehol. De az tény, hogy az éghajlatváltozásra a első körben víztározók építése lenne a jó válasz. De az igazi megoldás globális kellene hogy legyen: az emberiségnek le kellene hűtenie a bolygót, legalábbis ha meg akarja őrizni a bioszférát. Mert hiába csökkentené a CO2 kibocsájtást nullára 2050-re (ami amúgy is utópia) az már rég későn lesz a bolygónak.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása