Van egy ország a bolygón, amelyik 1100 éve hadban áll. Évszázadokig komoly középhatalom volt Európában. Majd török hódoltság, osztrák rabiga. Háborúk, tatárjárás, török rabiga, osztrák elnyomás. Forradalmak, lázadások, parasztfelkelések, népirtások váltogatják egymást. Többször kihal az ország, csak betelepítéssel lehet megmenteni a népet. Magyaroknak csak az urakat tekintik, aki nem nem nemes, nem ér sokkal több mint egy ló, vagy ökör. Joguk talán még annyi se. Az első világháború után egy fasiszta rendszer, aminek a regnálása alatt és következtében milliók halnak meg, vándorolnak el, az ország vagyonát lerombolják vagy külföldre szállítják. 1945 után egy zavaros és borzasztó évtized után Csermanek János, alias Kádár János, a lelencgyerek hatalomra jut és jön olyan 32 év, ahol kivételesen az átlagembert is emberszámba veszik. A nőket is. A cigányokat is. Van lakás, munka, nyaralás. Biztonság.
Erről az emberről ma nem lehet értelmesen beszélni, mert a jelenlegi politikai elitnek probléma, hogy a rendszerváltás óta, csak annyit tudnak felmutatni, hogy kirabolták az ország népét.
110 éve született Kádár János.
Kádár János nem volt szent. Kádár Jánosnak bűnei is voltak, kár ezt tagadni. Aki Magyarországot vezetni akarja, az bizony bűnöket is fog elkövetni. Ki többet, ki kevesebbet. Az utókor ezt megítéli. Már ha lehet róla beszélni. De Kádárról nagyon nehezen, mert ha szóba kerül, akkor a jobboldali, de főleg a liberális oldal politikusai azonnal elkezdenek 56-ozni és kommunistázni. És ezzel el van intézve a dolog…
- Nem kell megmagyarázni, hogy miért lakik az ország fele azokban a lakásokban, amik akkor épültek?
- Nem kell elgondolkodni azon, hogy miért termelt harminckét évvel ezelőtt többet a magyar mezőgazdaság, mint most?
- Nem kell viszonyulni ahhoz a tényhez, hogy akkor volt magyar ipar, most meg csak külföldiek kezén lévő összeszerelő üzemeink vannak.
- Nem kell megmagyarázni, hogy miért volt harminc éven keresztül létbiztonság, most meg miért kell rettegni egy betegségtől, egy válástól, egy bankhiteltől?
- Nem kell szembenézni azzal a ténnyel, hogy Kádár alatt kisfalvakból is tömegek kerültek egyetemre, most meg már valójában csak az elitnek van lehetősége normális iskolákba járatni a gyerekeit.
- Nem kell azon tűnődni, hogy vajon hová tüntették az ingyenes egészségügyet a jelenlegi és a volt kormánypártok?
Hová lett a biztos nyugdíj? Miért atomizálódik az életünk? Régen közösen épültek a házak, szépültek a parkok. Ma már szóba sem állunk egymással, vagy ha igen, nincs benne köszönet.
Ez mind Kádár érdeme lett volna? Nem. De az ő kormányzása alatt, ezek a kor lehetőségei között megvoltak.
De erről nem lehet beszélni, mint azt már írtam, mert működik Magyarországon az eltörlés kultúrája. Az országot kivéreztető királyoknak van sírjuk, köztereket neveztek el róluk, emléktáblákkal jelölik útjukat. Töröknek, Habsburgnak, Horthynak szobra van. Emlékezete van. Lehet róluk véleményt alkotni. Lehet hozzájuk viszonyulni. Lehet őket szeretni, tetteiket megítélni, kutatni.
Kádár Jánosról, az egyszerű parasztgyerekről, aki harminchárom éven át vezette ezt az országot, nem lehet ma értelmesen beszélni. Nincs szobra. Nincs emléktáblája. Jó vagy rossz emlékezete. Sírját meggyalázták, csontjait ellopták.
Nem lesz ez mindig így.
Boldog születésnapot, Kádár János!
Székely Sándor
Az ISZOMM alapítója, pártigazgatója, a Szolidaritás Mozgalom elnöke
