Három évvel ezelőtt egyedül szavaztam nemmel gyermekvédelmi törvényre a magyar Országgyűlésben.

• Azért szavaztam nemmel, mert pontosan tudtam, hogy milyen állapotban van a gyermekvédelem Magyarországon.
• Azért szavaztam nemmel, mert nem értek egyet azzal, hogy az állam kiszervezi az egyházakhoz és más, kevéssé felügyelt szervezetekhez ezt az óriási felelőséggel bíró munkát.
• Azért szavaztam nemmel, mert nem az volt benne, hogy ezentúl tízszer annyit költünk gyermekvédelemre, mint elötte.
• Azért szavaztem ellenne, mert csak és kizárólag pártpolitikai haszonlesésre és hangulatkeltésre volt jó, aminél undorítóbb nincs, ha a gyermekek életéről van szó.

Nincs az a politikai helyzet, amiért megérné kussolni erről, egy hazug, álságos és rossz törvény kapcsán.

Igennel szavazott a Fidesz, a Mi hazánk képviselői és az ott megjelent Jobbik frakciója is. Meg is tapsolták egymást. Ahogy kell.

Egyedül maradtam. Életem egyik legkellemetlenebb élménye volt (pedig volt néhány, higgyék el nekem).

És, hogy miért írom ezt le most? Nos azért, mert a „pártpolitikával soha nem foglalkozó” Gulyás Márton tömegtüntetést hívott össze a gyermekek védelmében a minap.

Az a Gulyás Márton, aki három évvel ezelőtt egy véleménycikkel és egyéb megszólalásokkal sikeresen lebeszélte a liberális pártokat arról, hogy bemenjenek a parlamentbe és, hogy nemet mondjanak a Fidesz aljas gyermek védelmi törvényére az egyetlen baloldali képviselővel, Székely Sándorral együtt.

Székely Sándor, volt országgyűlési képviselő, a Szolidaritás Mozgalom elnöke