Háború van. Szolidaritás hiányában fel fog minket őrölni a történelem.

Szóval. Itt van nekünk egy rendszer, ami már évtizedek óta szívatja a magyarokat. Mindegy, hogy Fidesz, vagy MSZP, az eredmény mindig ugyanaz. Aki dolgozik az szív, aki ügyeskedik az jól jár. Harminckét éve egyik válságból a másikba tántorog az ország, a jólét bizonytalan hónapjait magabiztosan követik a súlyos elszegényedéssel és mindennapi megélhetési gondokkal teli évtizedek. Privatizáció, Bokros-csomag, devizahitel, bankcsőd, covid és folyományai, és most már a háború és csatolt részei is: az elszabadult infláció, energiaválság és sajnos ezt nagyon sokáig sorolhatnám.

Válság válság hátán, humorizálhatnánk, de nem humorizálunk, mert félünk.

A gyerekeinket, a családunkat, magunkat, az életünket.

Eddig is nehéz volt megélni Magyarországon, mert a rendszerváltáskor sikeresen felszámoltuk az iparunkat és tönkretettük a mezőgazdaságunkat más országok, és pár száz kapzsi és aljas honfitársunk érdekeiért. De most még súlyosabb dolgok fognak következni.

Háború van.

Fegyveres háború és egyéb háború is. Háború az ételért, az energiáért, a vízért. A lelkekért.

Úgy tűnik, hogy lassan elszabadul a pokol.

Ha a magyar társadalom jobb béreket, biztosabb megélhetést akar, akkor nincs mese, össze kell fogni. Együtt kell működni. Segíteni kell egymást. Ezt a vihart nem lehet túlélni egyénenként. Nincs olyan, hogy tanárok, mezőgazdasági munkások, katások, ápolók, tűzoltók. Magyarok vannak. Mi vagyunk. Együtt kell működnünk.

Divatos szóval Szolidárisnak kell lennünk.

Ha ágazatonként, társadalmi csoportok érdekeiért fogunk tüntetni, petíciót írni, lázadozni, miközben másokat kiröhögünk, lesajnálunk vagy csak közömbösek vagyunk a problémájával, annak nem lesz ereje, hatása. Sőt.

Közösen kell fellépnünk, a dolgozókat, munkásokat, ért folyamatos érdeksérelmek ellen, és jól megjelölt célokat kell követelni a kormányzattól.

• Normális adórendszert, amely garantálja az egyenlő közteherviselést!
• Olyan béreket, amelyekből meg lehet élni és nem kell mellette feketézni, fusizni, csalni.
• Olyan nyugdíjakat, amely mellett csak akkor kell dolgozni, ha valakinek ez a vágya.
• Olyan árakat, amelyeket meg lehet fizetni, mindenkinek aki dolgozik vagy már nyugdíjas.

És ha érünk el részeredményeket, akkor nem szabad másokat magukra hagyni. Segíteni és támogatni kell őket. Szervezkedni kell, a munkahelyeken, a közösségekben, a falvakban és a városokban is.

Szakszervezeteket, szövetkezeteket, formális és nem formális helyi és országos szervezeteket kell szervezni, melyek kapcsolatban vannak egymással, és amelyek segítik egymást a vihar túlélésében, és ha kell akkor együtt tudnak mozdulni.

Igen. Eljött az ideje a Szolidaritásnak.

Székely Sándor,
a Szolidaritás Mozgalom elnöke, az Igen Szolidaritás pártigazgatója