Idehaza sajnos idén alig esett eső. Már télen sem hullott a hó, tavasszal csak a töredéke esett annak, amit megszoktunk, és nyáron meg nem, vagy alig volt csapadék. Országrészek száradtak ki teljesen. Tényleg. A mezőgazdaság romokban, nincs termés, kiégett földeket látni mindenhol. Pedig van két hatalmas folyónk és megszámlálhatatlanúl sok kisebb folyónk, patakunk, hatalmas tavaink, valamint föld alatti vízforrásunk.
Összehasonlításképpen: Izralben, ahol egy Dunántúl nagyságú területen él annyi ember mint nálunk összesen, egyetlen folyó van amit a Dunához képest leginkább egy pataknak mondana az ember (igen, ez a Jordán folyó), valamint egy darab, a Velencei tónál jóval kisebb tó, a Kineret, lánykori nevén a Genezáreti tó (ezen sétálgatott Ha – Nocri zsidó talmudista, ismertebb nevén Jézus Krisztus).
Izraelben nincs hiszti az aszály miatt, pedig minden évben áprilistól november végéig jóval harminc fok fölött van a hőmérséklet. Ám a nyári hónapokban van az 40 is. Három – négy hónapon keresztül.
Aszály van..
Hogyan lehet ez?
Nem. A válasz nem az, hogy a zsidók elviszik a tőlünk a vizet. Nem. Kedves Náci Polgártársaim!
A válasz az, hogy Izralben komoly vizgazdálkodás van. Először is, a tenger vizét is felhasználják, sótalanítják. Másodszor megtisztított szenyvízzel locsolnak. Harmadszor nem úgy locsolnak, hogy egy gép fröcsköli ki magából a vizet órákig, hanem úgy, hogy minden növényhez - mondom minden növényhez - oda van vezetve egy pici cső, amiből csöpög a víz. És még számtalan egyébb trükkel érték el, hogy amióta újra van Izrael állam, az ne jórészt sivatagból álljon, mint az elmúlt pár ezer évben, hanem élhető legyen!
Mi ehhez képest a Paradicsomban élünk. Fantasztikus lehetőségeink vannak. Van földünk, vannak folyóink, és még az eső is szokott esni. Nincsenek drámai viharok, nincs pusztító földrengés és nincsenek rendszeres, nagy árvizek. Mégis, az elmúlt 200 évben az ország vizes területeinek lecsapolására törekedtünk, és most állunk, mint Bálám szamara.
Egy dolgunk van. Amink van, azt észszerűen felhasználni, és normális kölcsönhatásban a természettel a magunk javára fordítani. Okosan öntözni, csatornákat és víztározókat építeni. Az erdőket megőrizni, a vadvilággal harmóniában élni. Vajon képesek leszünk erre?
Hiszek benne, hogy igen!
Székely Sándor,
a Szolidaritás Mozgalom elnöke
Sárguló, a szárazság miatt alig fejlődő kukorica a Hajdú-Bihar megyei Hajdúszovát térségében. Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt