Kedves Gyerekek!
 A nagy menekült áradaton innen, az Európai Unión már réges-régen túl, volt egyszer egy ország. Volt annak egy királya. Úgy hívták, hogy Viktor. Viktor nagy huncut volt. Mindent ellopott, amit csak bírt a társaival együtt. Sok társa volt, így hát sokat loptak, mert, ugye az ország igen gazdag volt. Illetve lehetett volna, ha Viktor el nem lopta volna. De ellopta. Mint, már említettem, ez a Viktor – meg persze a társai is – nagy ravaszdik voltak. Amikor a nép megkérdezte tőlük, hogy miért loptok, azt mondták, hogy mi nem is lopunk. Azok loptak csak, akik előttünk voltak. De ők aztán nagyon. És különben is! Ha bejöttek volna a menekültek, akkor ők, tudjátok, mit műveltek volna veletek? Mindeneteket ellopták volna! Bizony!

 Mire a nép (aki nem volt olyan okos és pár hónapot gondolkodnia kellet ezen) azt mondta: de, hiszen ti vagytok hatalmon, ti veszitek el a pénzünket! Ti emeltek adót, miattatok nem csináltuk meg 8 évvel ezelőtt az egészségügyi reformot, ti teszitek fizetőssé az iskolát, valamint ti veszitek el a földjeinket is! És már réges-régen ti vagytok hatalmon, ráadásul, a menekültek meg nincsenek is az országban! És még a Várkert Bazárt is ötödszörre adjátok át, súlyos mutyimilliárdokért… Nem gondoljátok, hogy ezt most már végképp abba kéne hagyni?

 Mire a nagyon ravasz, nagyon bátor és legfőképpen nagyon furfangos Viktor egyik embere azt mondta, hogy: nem.

 És akkor ennyiben is maradtak. Itt a mese vége. Tényleg.

Jutott eszembe, amikor a negyedik 23-as buszra sem tudtam felszállni szűkebb hazámban, Pesterzsébeten.  Én ugyanis tavasszal és nyáron bringával, késő ősszel, valamint télen BKV-val, mostanában már BKK-val közlekedem (bár követni már nem lehet, hogy mikor milyen cég járművén utazik az ember). Persze járhatnék kocsival is ősszel meg télen, de ez lehetetlen. Még akkor is, ha – mint fővárosi képviselő – van parkolási lehetőségem a városházán. De nem tudok kocsival járni, mert egyszerűen nincs hozzá idegrendszerem. Budapesten autóval közlekedni reggel és délután 4-7 óra között gyakorlatilag a mission impossible kategóriája.  Állandósultak a dugók, ha valaki parkoló helyet is akar magának keresni, legalább fél órát rá kell számolnia az amúgy is irreálisan hosszú menetidőre. A fővárosi önkormányzat megbízásából, 2009-ben készített Szonda Ipsos felmérése szerint az adott pillanatban Budapest belvárosában közlekedő autók harmada éppen parkolóhelyet keres, vagyis fölöslegesen szennyezi a levegőt. A kutatás azt is kimutatta, hogy a belső területeken átlagosan hat órán át foglalják az autók az utcai parkolókat, azaz a többség beautózik reggel a munkahelyére, és estig nem adja át a helyét másoknak.Tehát ebből, ha csak lehet, nem kérek. Inkább buszozok. Csakhogy idén elképesztő állapotokat tapasztaltam, mikor elkezdődött számomra a biciklimentes időszak. Túlzsúfolt buszok, a hármas metrón utazni olyan mintha egy életveszélyes roncsderbin lennénk, aminek a végén hálát adhat az ember, ha épségben elérte célját. De ezen kívül   a hármas metró annyira túl van terhelve, hogy a Corvin negyed és a Deák Ferenc tér között egyszerűen kiesnek az emberek a kocsikból, amikor kinyílik az ajtó.   A hármas villamos állandóan lerobban, és egyre gyakrabban gyulladnak ki a buszok is. Ennek megfelelően az emberek ingerületek, idegesek. Nem ritka a kiabálás, sőt nem egyszer láttam lökdösődést is a reggel munkába menők között.

(Forrás: fenteslent.blog.hu)

És hogy miért írok erről? Azért mert úgy látom, hogy ez egyáltalán nem véletlen. Úgy tűnik számomra, hogy a kormány valamilyen oknál fogva bünteti Budapestet. Budapest polgárait. A főváros – amely Magyarország gazdasági, kulturális és politikai központja – az ország GDP-jének 34 százalékát adja a költségvetésbe. Ehhez képest 500 milliárd forintból kell megoldania a működését. Ez már önmagában is megalázóan kevés, de hát mi budapestiek eddig sem az állami megrendelésekből éltünk. Mi arról vagyunk híresek, hogy saját magunk is tudunk olyat csinálni, ami világszínvonalú. Még abból is erényt kovácsolunk, hogy a belváros fantasztikus házait, hagyták tönkretenni. Sebaj, csinálunk belőle romkocsma negyedet, amely a föld minden országából vonzza a turistákat és termel bevételt a kormánynak. 

De úgy tűnik, a kormány nem nézi jó szemmel, hogy Budapest köszöni szépen, de jól van. Ne legyen jól. Nincs jól Kelet-Magyarország, nehéz a helyzet Dél-Dunántúlon, Pest megye déli és keleti régiói is tudnának mesélni. Akkor miért akar itt Európát Budapest? Na, azt nem! Vegyünk csak el tőlük pár milliárdot. Nem kell ide jó tömegközlekedés. Ne érezzék már magukat olyan nagyon polgárnak az emberek. Legyenek inkább csak prolik (semmiképp se proletárok…), akiken lehet röhögni.  Had könyörögjön nekünk azért a pénzért, amit amúgy már megígértünk. Majd meglátjuk, oda adjuk-e nekik. Ha olyan kedvünk lesz. Vagy nem lesz… 

Ha, nem tudná, kedves olvasó, most éppen ez zajlik.  A kormány megígérte – benne is van a Főváros és a Kormány költségvetésében is –, hogy támogatja a Fővárosi tömegközlekedést 24 milliárd forinttal. Ez tavasszal volt. A pénz azóta sem jött meg. Most, november 16-án, még mindig nincs a főváros számláján a pénz. Mondhatnánk, hogy oké, de még van hátra több mint egy hónap. Igen ám, de közben a fővárosnak már a stratégiai tartalékához is hozzá kellet nyúlnia, ahhoz, hogy biztosítsa a főváros tömegközlekedését. Egészen december 31-ig. Hogy utána mi lesz, azt nem tudni. Plusz, ahelyett, hogy 7 milliárdért vásárolnánk buszokat, hogy ki tudjuk majd váltani a hármas metró felújításával járó kapacitáskiesést, inkább sokkal rosszabb konstrukcióval bérlünk, illetve hitelből veszünk autóbuszokat. Már akkor, ha a kormány jóváhagyja ezt. Ez egész egyszerűen vérlázító. 

Úgy gondolom, hogy ha a kormány tisztelné Budapestet – aminek a teljesítménye nélkül nem költhetne csak saját kommunikációjára 25 milliárdot, stadionok építésére sok 10 milliárdot, nem adhatna gázszerelőknek sokmilliárdot, és sajnos napestig sorolhatnánk a sort a teljesen felesleges, ámde nagyon költséges passziókról -, szóval ez a kormány, ha tisztelné a budapesti választópolgárokat, igazán betarthatná saját költségvetését. De úgy tűnik, nem akarja, vagy csak akkor, ha már eléggé megalázta a város főpolgármesterét valamint a város lakóit.  Bárhogy is van, Budapest – a pár látványberuházáson kívül – évek óta stagnál. Az oktatást szétverik, nem épülnek új épületek, nem fejlődik a tömegközlekedés, és ha világversenyt hoz a kormány Budapestre, az azzal jár, hogy elveszik az egyik kedvelt fürdő tulajdonjogát a várostól azért, hogy cserébe kifizessék a tömegközlekedés hiányát. Már egy részét… Egyszóval Budapestet valamiért bünteti a kormány. 

Úgy tűnik, a Főpolgármester egyelőre nem tud erőt mutatni a kormánnyal szemben. Mind a Városházán, mind pedig a BKV-nál leépítések lesznek. A rozsda negyedek újragondolása helyett, a kormány inkább a Városligetet tenné tönkre. A tömegközlekedés a csőd szélén táncol. A város lassan-lassan feléli tartalékait. A kérdés az, hogy a budapestiek mikor unják már meg, hogy a sarokba vannak állítva. Mindenesetre én már nagyon unom!

Szerző: Székely Sándor

A baloldal 2002 és 2010 között, Orbán Viktor hathatós külső segítségével ugyan, de felszámolta magát. Ez mára közhely, cikkek százai elemezték a múltat az elmúlt időszakban. 2010 és 2014 között, bár kétségbeesett kísérletek sora történt arra, hogy megújuljon, hogy visszanyerje vitalitását, tartalmát, ügyeit, szépen sorra elbukott mindegyik. Elbukott a Milla, elhalványult a Szolidaritás, a közösen létrehozott párt az Együtt Bajnai Gordon nélkül kérdéses, hogy életképes tud-e maradni? Az LMP-ből kivált PM Zuglóra zsugorodott. Az MSZP nem tud megújulni, a DK pedig Gyurcsány nélkül nincs, vele viszont meg nem tud kitörni a karanténból. A 2014-es választásokon elszenvedett háromszoros kudarc a baloldali pártok, szervezetek részéről jól megmutatta, hogy az nem elég, ha összeállnak. Kellenek karizmatikus arcok, mondanivaló, lendület, hit az ország népében és a közös jövőben, a hatalom akarása, szervezeti reformok, média, pénz, pénz és pénz. De az elmúlt négy év politikai kudarcai után váratlanul, az őszi önkormányzati választásokat követően, mintha történne valami a baloldali térfélen. A Fidesz hibát hibára halmoz és a baloldal - láss csodát - érdemben ki tudja használni. Tüntetéseket szervez, valamint választási győzelmeket arat.  Mi történik itt? Nézzük meg pontról pontra:

1.        Az elmúlt években is voltak civil tüntetések. A Milla kezdte, a Szolidaritás átvette a stafétát és a Budapesti polgárság mellet megszólította a munkavállalói rétegeket és a vidéket is. Aztán mindkét szervezet elbizonytalanodott, majd miután bekapcsolódtak a pártpolitikába, megszűnni látszódott a mozgósító erejük. De persze tüntettek mások is. A diákok 2012 végén, a Humán Platform 2013-ban. Ezek a tüntetések egyike sem érte el 2011-es Millás és Szolis tüntetések nagyságát, valamint tartalmi színvonalát. 2014-es év a pártpolitikáé volt őszig, így az utcai politizálás háttérbe szorult. Aztán jött ősz és megváltozott minden. A NAV botrány, az Internet adó. A felgyülemlett korrupciós botrányok olyan dühöt váltottak ki az emberekből, hogy korábban elképzelhetetlen hőfokon adták tudtára a kormánynak és a világnak, hogy itt valami nagyon nem stimmel. 2013-ban még egy ország ellenzéki sajtója sápítozott Orbán hungarocell szobrának a ledöntésén. 2014 őszén senki nem csodálkozott, vagy határolódott el attól, hogy a tömeg megostromolta a Fidesz székházat, valamint többször is dulakodásba keveredett a rendőrökkel a parlamentnél. Valami megváltozott. Ezen kívül történt más is a civileknél. Az 2014-es őszi és 2015-ös téli tüntetéseket két csoport szervezte. Az egyik a Gulyás Balázs és Vajda Zoltán köré szerveződő, a politikát nem zsigerből elutasító több civil szervezettel - köztük az újra önállósuló Szolidaritással is - együttműködő csapat, valamint a másik, az elmúlt 10 év „hivatalos” civil álláspontját képviselő csoportok, akik azt kommunikálták a tüntetéseiken, hogy az egész 25 év tévút és egy egészen új, bázisdemokrata alapokon álló demokráciát kell felépíteni. A két csoport között, bár persze személyi ellentétek is adódtak, de nyilvánvaló az ideológiai különbség is. Míg a 2015 január 2-i tüntetés szervezői nem engedték szóhoz jutni Kész Zoltánt, addig február elsején a Merkel érkezésére szervezett tüntetésen - melyet hétszázezren néztek az ATV-n - beszédet mondhatott a Veszprémben végül nagy fölénnyel nyerő, pártok által is támogatott civil képviselő jelölt. Vajdáék nagyon pragmatikusan és úgy tűnik, tervszerűen foglalják el az utcát. Politzálnak. Nem valami ellen, hanem valamiért.  Éppen most, március 15-én fognak szimbolikusan nagy tüntetést szervezni. Erejüket az is bizonyítja, hogy Orbán Viktor évértékelőjére Vajdát hívták be kommentálni az ATV-be.

2.        A baloldali-liberális pártok úgy tűnik, rájöttek, hogy amennyiben tovább folytatják egymás lejáratását, akkor azokat a szavazókat is elveszítik, amelyeket eddig megtartottak. Sőt, a tanulási folyamat arra is kiterjedt, hogy vegyék észre: hagyni kell a civileket, az utcát a maga útján járni. Persze voltak kiszólások három ellenzéki párttól is (MSZP, DK, Együtt) a civilek felé, de valójában egyik párt sem települt rá a tüntetésekre. A PM egy valódi baloldali javaslattal vétette magát észre Zuglóban és ezt Karácsony Gergő személyében egy hiteles, ismert politikus tudja népszerűsíteni. Az Együtt úgy tűnik, egy decens, fiatal, városi konzervatív réteget céloz meg, a Szocialisták, pedig átengedték Kész Zoltánnak az indulás jogát Veszprémben. Ez - ismerve az eddigi hozzá állásukat - nagy eredmény. Úgy tűnik rájöttek, hogy a valódi együttműködés hasznosabb, mintha csak eljátszanák azt. A DK, pedig azzal, hogy úgy döntött a liberális mező felé fordul, végre elállt attól a szándékától, hogy ő vegye át az MSZP helyét a belpolitikai életben.

3.        Az embereket már nem lehet olyan könnyen megvezetni. Már nem elég azt szajkózni a Fideszes médiákban, hogy ez, vagy az a politikus, vagy szervezet kommunista, lop, hazudik. Az emberek már nem hisznek a Fidesznek. Viszont elkezdtek hinni az utcai demonstrációk szervezőinek. Akik több százezres Facebook oldalaikkal akár hetente el tudnak érni, több mint egymillió embert.  De a közhangulat is megváltozott. Az utcákon, a zöldségesnél, a rendelőkben és a gyárakban is, most már minden további nélkül nyíltan szidják a Fideszt. Ilyen utoljára 2010-ben volt, ellenkező előjellel, természetesen.

A fentiekből az látszik, hogy az 2006-2014 őszéig tartó időszakkal ellentétben, úgy tűnik, hogy a baloldali-liberális pártok, szervezetek, tüntetés szervezők végre kezdenék megtalálni az ellenszerét az Orbáni hatalomtechnikának. Persze négy sikeres hónap még nem fogja megváltoztatni Magyarország politikai térképét. Még mindig a Fidesz a legerősebb párt. Még mindig veszélyes a Jobbik. A szakszervezetek még mindig nem csinálnak semmit. Az utcai demonstrációk még mindig nem elég nagyok, a pártok pedig még mindig nem fejtették meg, hogy pontosan mitől is olyan baloldaliak vagy éppen liberálisak ők. Nincsenek valódi vezetők, valódi egyéniségek. Nincs olyan párt, amely ajánlatot tudna tenni annak ez egymillió embernek, aki szavazna ugyan, de úgy látja, hogy nincs kire. De legalább most már látszódik a harc, meg az akarat. Ha tovább folytatódik az a trend, hogy a Fidesz hibáit mind az utcán, mind a parlamentben, mind pedig a világhálón a fejére olvassák az a kormányzó pártnak, valamint az ellenzék nem egymással foglalkozik, akkor előbb utóbb összeállhat egy olyan baloldali ellenzék, amely alkalmas lehet egy előrehozott választásokon, vagy végső esetben a 2018-as választásokon Orbán elzavarására és Magyarország belső és külső pacifikálására. A címben feltett kérdésre, miszerint „Ki viszi át, a baloldalt a hídon?”, a válasz az, hogy mi mindannyian, akik vállaljuk, hogy baloldali-liberális színekben politizálunk. Ijesztő, de így van.

Szerző: Székely Sándor