Jutott eszembe, amikor a negyedik 23-as buszra sem tudtam felszállni szűkebb hazámban, Pesterzsébeten. Én ugyanis tavasszal és nyáron bringával, késő ősszel, valamint télen BKV-val, mostanában már BKK-val közlekedem (bár követni már nem lehet, hogy mikor milyen cég járművén utazik az ember). Persze járhatnék kocsival is ősszel meg télen, de ez lehetetlen. Még akkor is, ha – mint fővárosi képviselő – van parkolási lehetőségem a városházán. De nem tudok kocsival járni, mert egyszerűen nincs hozzá idegrendszerem. Budapesten autóval közlekedni reggel és délután 4-7 óra között gyakorlatilag a mission impossible kategóriája. Állandósultak a dugók, ha valaki parkoló helyet is akar magának keresni, legalább fél órát rá kell számolnia az amúgy is irreálisan hosszú menetidőre. A fővárosi önkormányzat megbízásából, 2009-ben készített Szonda Ipsos felmérése szerint az adott pillanatban Budapest belvárosában közlekedő autók harmada éppen parkolóhelyet keres, vagyis fölöslegesen szennyezi a levegőt. A kutatás azt is kimutatta, hogy a belső területeken átlagosan hat órán át foglalják az autók az utcai parkolókat, azaz a többség beautózik reggel a munkahelyére, és estig nem adja át a helyét másoknak.Tehát ebből, ha csak lehet, nem kérek. Inkább buszozok. Csakhogy idén elképesztő állapotokat tapasztaltam, mikor elkezdődött számomra a biciklimentes időszak. Túlzsúfolt buszok, a hármas metrón utazni olyan mintha egy életveszélyes roncsderbin lennénk, aminek a végén hálát adhat az ember, ha épségben elérte célját. De ezen kívül a hármas metró annyira túl van terhelve, hogy a Corvin negyed és a Deák Ferenc tér között egyszerűen kiesnek az emberek a kocsikból, amikor kinyílik az ajtó. A hármas villamos állandóan lerobban, és egyre gyakrabban gyulladnak ki a buszok is. Ennek megfelelően az emberek ingerületek, idegesek. Nem ritka a kiabálás, sőt nem egyszer láttam lökdösődést is a reggel munkába menők között.
(Forrás: fenteslent.blog.hu)
És hogy miért írok erről? Azért mert úgy látom, hogy ez egyáltalán nem véletlen. Úgy tűnik számomra, hogy a kormány valamilyen oknál fogva bünteti Budapestet. Budapest polgárait. A főváros – amely Magyarország gazdasági, kulturális és politikai központja – az ország GDP-jének 34 százalékát adja a költségvetésbe. Ehhez képest 500 milliárd forintból kell megoldania a működését. Ez már önmagában is megalázóan kevés, de hát mi budapestiek eddig sem az állami megrendelésekből éltünk. Mi arról vagyunk híresek, hogy saját magunk is tudunk olyat csinálni, ami világszínvonalú. Még abból is erényt kovácsolunk, hogy a belváros fantasztikus házait, hagyták tönkretenni. Sebaj, csinálunk belőle romkocsma negyedet, amely a föld minden országából vonzza a turistákat és termel bevételt a kormánynak.
De úgy tűnik, a kormány nem nézi jó szemmel, hogy Budapest köszöni szépen, de jól van. Ne legyen jól. Nincs jól Kelet-Magyarország, nehéz a helyzet Dél-Dunántúlon, Pest megye déli és keleti régiói is tudnának mesélni. Akkor miért akar itt Európát Budapest? Na, azt nem! Vegyünk csak el tőlük pár milliárdot. Nem kell ide jó tömegközlekedés. Ne érezzék már magukat olyan nagyon polgárnak az emberek. Legyenek inkább csak prolik (semmiképp se proletárok…), akiken lehet röhögni. Had könyörögjön nekünk azért a pénzért, amit amúgy már megígértünk. Majd meglátjuk, oda adjuk-e nekik. Ha olyan kedvünk lesz. Vagy nem lesz…
Ha, nem tudná, kedves olvasó, most éppen ez zajlik. A kormány megígérte – benne is van a Főváros és a Kormány költségvetésében is –, hogy támogatja a Fővárosi tömegközlekedést 24 milliárd forinttal. Ez tavasszal volt. A pénz azóta sem jött meg. Most, november 16-án, még mindig nincs a főváros számláján a pénz. Mondhatnánk, hogy oké, de még van hátra több mint egy hónap. Igen ám, de közben a fővárosnak már a stratégiai tartalékához is hozzá kellet nyúlnia, ahhoz, hogy biztosítsa a főváros tömegközlekedését. Egészen december 31-ig. Hogy utána mi lesz, azt nem tudni. Plusz, ahelyett, hogy 7 milliárdért vásárolnánk buszokat, hogy ki tudjuk majd váltani a hármas metró felújításával járó kapacitáskiesést, inkább sokkal rosszabb konstrukcióval bérlünk, illetve hitelből veszünk autóbuszokat. Már akkor, ha a kormány jóváhagyja ezt. Ez egész egyszerűen vérlázító.
Úgy gondolom, hogy ha a kormány tisztelné Budapestet – aminek a teljesítménye nélkül nem költhetne csak saját kommunikációjára 25 milliárdot, stadionok építésére sok 10 milliárdot, nem adhatna gázszerelőknek sokmilliárdot, és sajnos napestig sorolhatnánk a sort a teljesen felesleges, ámde nagyon költséges passziókról -, szóval ez a kormány, ha tisztelné a budapesti választópolgárokat, igazán betarthatná saját költségvetését. De úgy tűnik, nem akarja, vagy csak akkor, ha már eléggé megalázta a város főpolgármesterét valamint a város lakóit. Bárhogy is van, Budapest – a pár látványberuházáson kívül – évek óta stagnál. Az oktatást szétverik, nem épülnek új épületek, nem fejlődik a tömegközlekedés, és ha világversenyt hoz a kormány Budapestre, az azzal jár, hogy elveszik az egyik kedvelt fürdő tulajdonjogát a várostól azért, hogy cserébe kifizessék a tömegközlekedés hiányát. Már egy részét… Egyszóval Budapestet valamiért bünteti a kormány.
Úgy tűnik, a Főpolgármester egyelőre nem tud erőt mutatni a kormánnyal szemben. Mind a Városházán, mind pedig a BKV-nál leépítések lesznek. A rozsda negyedek újragondolása helyett, a kormány inkább a Városligetet tenné tönkre. A tömegközlekedés a csőd szélén táncol. A város lassan-lassan feléli tartalékait. A kérdés az, hogy a budapestiek mikor unják már meg, hogy a sarokba vannak állítva. Mindenesetre én már nagyon unom!
Szerző: Székely Sándor
