Huszonhárom napja gyalogolok az országban azért, hogy 250.000 forint legyen a nettó minimálbér.

Utam alatt találkoztam volt pénzügyminiszterrel, frissen kilépő MSZP –sel. Szociális javaslatainkhoz megpróbál felzárkózni a politikai elit, a szokott formában. Majd valamikor lesz emelés, de vagy nem mondják, hogy pontosan mennyi, vagy megmondják, hogy mennyi és hozzá teszik, hogy négy és fél év múlva. Hát egy frászt! Ez az ország és ez a nép nem várhat tovább. Most kell, hogy 250.000,- forint legyen a nettó bér. És a nyugdíjakat is fel kell emelni, havi 50.000,- forinttal és a családi pótlékot is gyermekenként 50.000,- forintra kell emelni. Fizessenek a gazdagok és dolgozók meg a munkájukból éljenek meg.

Most éppen Békés megyében települtünk ki egy kis 900 fős faluban Biharugrán. Az első hozzánk szóló, egy agresszív részeg férfi ember. Üvöltözik, kommunistázik, köpköd, majd elmegy. Hát erős kezdés mi tagadás, így hajnali fél nyolckor, de hát ilyen a popszakma:) Cserébe azonnal jön egy kedves hölgy, és elmondja hogy ne is foglalkozzunk az öreggel ő a faluban a kulák (!!!), hiszen hatalmas földjei vannak, a fia meg alpolgármester. Nem szeretjük, teszi hozzá a hölgy és már írja is alá az ívet.

Folyamatosan jönnek az emberek és írnak alá. Közben nagyokat beszélgetünk. Egy óvatlan pillanatban még egy dinnyét is beszerzünk. Kitelepülés után irány a kocsma! Sőt! Mind a két kocsma.

Az első nagyjából üres. De ott a tulaj, Fideszes a lelkem. Elbeszélgetünk. Hát igen, tudjuk – látjuk itt mink a fullban – mondja a kocsmáros – hogy nem mennek olyan jól a dolgok mint kéne, de és ezen a ponton elkezdi szidni az ellenzéket. Szőrmentén vitatkozunk csak az amúgy kedves emberrel, végtére is tőle kapjuk a szódánkat, gyümölcslevünket. A fontos emberekkel óvatosan kell beszélni.

Aztán jön egy kis séta a falu másik oldalára. Egy hölgy az utcán állít meg minket, hogy hallotta miért gyűjtünk, ő is alá akar írni, hogy ő is részese legyen azoknak akik kiharcolták a jobb béreket. Na, kéremszépen: mégsem hiába járatjuk a szánkat!

A másik kocsmában összefutunk a volt TSZ elnökkel. Éppen munkából jön, két másik társával is. Ha nem mondja, azt hittük volna, hogy egy egyszerű munkásember. Ilyet sem láttunk még. Megbeszéljük, hogy 30 éve minden sokkal jobb volt a Fidesz meg elmehet a fenébe.

Kiderül, hogy Erdélyből jönnek át a magyarok házat venni Biharugrára. Itt élnek a faluban több mint 50 -en család, de visszajárnak Nagyváradra dolgozni. Merthogy itthon 1 millióért lehet házat venni, Erdélyben meg jobbak a fizetések, mint nálunk. Ki gondolta volna ezt 30 évvel ezelőtt? Mi történt velünk? Mi történt ezzel az országgal?

Átvesszük a szállásunkat amiről kiderül, hogy egy madármegfigyelő hely közepén van. Varázslatos! Aztán a kísérő autóval átszaladunk Komádiba. Megebédelünk egy valószerűtlenül tökéletes utcai hamburgerezőben, majd onnan gyalog indulok vissza Biharugrára. Olyan 40 fok van, hiszen végig a betonon jövök, de úgy tűnik h. már hozzászoktam ehhez. Gyakorlatilag meg sem kottyan a dolog. Utam végén még összefutok egy idősebb emberrel. Kedves, mindent tud. Elmondja, hogy ő is kulák volt, elvették a földjét, de régen Biharugrán volt TSZ, kosárfonó üzem, halgazdaság. Mindenkinek fantasztikus munkája volt. Nagyon jól ment a falunak. Mára az 1.500 fős faluból mára 800 fős falu maradt. De hát most ez van, most ezt kell szeretni.

Határeset - gondolom magamban és elbúcsúzunk.

Székely Sándor, független országgyűlési képviselő