A 2008-as világválságot a banki hitelezések egészen elképesztő anomáliái okozták. Az államoknak kellet beavatkozni, hogy ne legyen még sokkal nagyobb a baj. Így is milliók mentek tönkre, veszítették el vagyonukat, legrosszabb esetben öngyilkosok lettek.

Most, hogy a koronavírus-járvány bedöntötte az egész bolygó gazdaságát, valamint veszélyezteti a Homo sapiens populáció egy részét is, úgy tűnik újra a liberális és jobboldali oldalról lesajnált államnak kell közbe avatkoznia, hogy megmentse az emberek életét.

Persze a tőkéseket is, akik békeidőben minimálbérért dolgoztatnak extra profitért. A bankokat is mentse az állam, akik amúgy a szolgáltatásaikat uzsorára adják. Ők azok, akik mindig arról papolnak, hogy az állam ne szóljon bele semmibe. Mert a piac láthatatlan keze szépen mindent elintéz. Érdekes, ha lehet nyerészkedni, abban a fogyasztói társadalom haszonélvezői nagyon ügyesek. A kegyetlenségig. De ha baj van, akkor nem tudnak, vagy inkább nem akarnak csinálni semmit.

Szóval a járvány nemcsak az emberekre veszélyes, hanem a sok százmilliárdból reklámozott fogyasztói társadalomra is.

Mi lesz, ha rájövünk végre, hogy nem az újabb autó, telefon, cipő az amire szükségük van, hanem a mozgásra, egy jó beszélgetésre, barátokra? Mi lesz, ha az emberek rájönnek, hogy nem csak 50 millióért lehet házat építeni, hanem elég ha megveszik az alapanyagot, és a baráti közösség felépíti? Mi lesz ha az emberek rájönnek, hogy a közösség sokszor fontosabb az agyonsztárolt egyéniségnél? Mi lesz, ha rájönnek az emberek, hogy iszonyatosan át lettek verve, mert a fogyasztói társadalom így ebben a formájában, csak kizsigereli és kiszolgáltatja őket a kapitalizmus egyáltalán nem olyan láthatatlan kapzsiságának?

Mi lesz, ha rájövünk arra, hogy a mérhetetlen fogyasztási lázunk tönkretesz minket, a bolygónkat az életünket?

Mi lenne? Semmi. Már semmi rossz. Végre megindulna a valódi diskurzus arról, hogy hogyan lenne értelmesen élni. Úgy, hogy ne zsákmányoljuk ki sem a földünket sem pedig magunkat. Se, nem létező gazdasági mechanizmusokra hivatkozva, se más miatt.

Kezdjünk el arról beszélni, hogy bár a fegyverekkel és diktatúrákkal bevezetett szocializmus elfogadhatatlan, de talán mégiscsak van más és jobb út, mint a mindent felzabáló, igazságtalan, könyörtelen, hazug, elidegenítő, és ami a legfontosabb, a bajban az embereket azonnal cserbenhagyó fogyasztói társadalomnál.

Székely Sándor 
független országgyűlési képviselő 
A Magyar Szolidaritás Mozgalom elnöke
Az Igen Szolidaritás alapítója