2020. március 6-án alapítottuk meg az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalmat. Fő célunk a 200.000 forintos minimálbér és a 37.500 forintos családi pótlék kiharcolása, továbbá a neoliberális kapitalizmus és a fogyasztói társadalom visszaszorítása, azóta is.

Egy politikus nem születik magától. Ahhoz sokat kell dolgozni. Hinni dolgokban, emberekben. Aztán csalódni. Hibázni. Újra kezdeni. Újra szervezni. Jómagam, amikor elkezdtem politizálni, azt hittem, hogy a Fidesz a fő gonosz, és mindenért ők a felelősek. Aztán amikor szépen lassan megismerkedtem az ellenzéki közeggel, rájöttem, hogy bizony sok mindent „mi” is rosszul csináltunk. Sőt! Magamon éreztem, hogy az ellenzéki elit nem igazán tud mit kezdeni velem és a hozzám hasonló, nem éhező, ámde a külvárosból, vagy legalábbis nem Budapest belvárosából érkező politikussal, aktivistával. Van egy közeg, amely részesei ismerik egymást. És ez kivet magából mindenkit, aki körön kívülről jön.

Ételt osztani a hajléktalannak, cigánytelepre járni, természetes és rendben lévő dolog. Béremelésről viszont ne beszéljünk, mert azt majd a piac eldönti. Tehát aki polgári családba születik, jó iskolába jár, annak jó munkája lesz. Aki nem ilyen családba születik. Nos hát annak nem lesz jó munkája. A ’Piac’ ugyebár így működik.

Sajtószabadságért, alkotmányért, egyetemi autonómiáért tüntetünk a végsőkig (helyesen), és nagy médiateret érdemel. A szakszervezetek tüntetéséről viszont akkor írunk cikket, amikor már lement, és leírjuk, hogy kevesen voltak.

Liberális barátaink elfogadják a gesztusokat, és természetesnek gondolják, hogy ez jár nekik. Mert. Csak.

Az, hogy a rendszerváltás után a magyar jobboldal a liberálisok segítségével szétverte a bolygó egyik legerősebb mezőgazdaságát és egy viszonylag fejlett ipart, nem számít. Hogy azonnal munka nélküli lett másfél millió ember, nem számít. Hogy elszabadultak a szélsőjobb, nem számít. Hogy a négy és fél millió magyar munkavállaló, hónapról hónapra él, és ezt hazudják nálunk jólétnek, az nem számít. A magyar alapvetően konzervatív/liberális gyökerű ellenzéki sajtó, jobban szokta szidni a baloldalt, mint a jobboldali sajtó.

Az elmúlt 30 évben a magyar baloldal felszámolta magát, illetve a liberális/konzervatív mező hathatós segítségével felszámolta a magyar politikai baloldalt. Mi sem jelzi ezt jobban, mint hogy jelenleg a kormányváltásra készülő magyar ellenzéknek dr. Szanyi Tiboron kívül csak vállaltan jobboldali miniszterelnök-jelöltjei vannak.

Hiszen Pálinkás József Orbán minisztere volt. Márki-Zay Péter Lázár János egyik bizalmi embere volt. Dobrev Klára egy milliárdos vállalkozó, Karácsony Gergő pedig noha bír némi baloldali pírral, azért a budai biciklis klubokban jóval menőbb, mint a külvárosokban.

Ki beszél itt már antikapitalizmusról? Ki meri leírni, hogy a fogyasztói társadalom szó szerint felzabálja a bolygót és minket is? Ki beszél itt arról, hogy nem azért kéne küzdeni, hogy vasárnap is nyitva legyenek a boltok, mert akkor 500 forinttal nagyobb az órabér, hanem inkább azért, hogy heti 40 óra munkából jól lehessen élni? Ki harcol a munkahelyek biztonságáért, a normális nyugdíjakért, az értelmezhető családi pótlékért? Ki mondja azt, hogy az ápolóknak is sokszázezres bér kellene, nem csak az orvosoknak? Ki áll ki a rendvédelmisek nyugdíjáért, béréért? Nos a válasz igen egyszerű.

Az a párt ilyen, amit sok tévedés, zsákutca, hiba után létrehoztunk a társaimmal. Ennek a pártnak a neve az, hogy Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom. 7 hónap alatt kialakítottuk szervezetünket, letettük a baloldali politizálás elvi, politikai alapjait. Harcolunk a 200.000 forintos havi nettó minimálbérért, a 37.500 forintos családi pótlékért, a 100.000 forintos minimumjövedelemért és 37.500 forintos havi nyugdíjpótlékért.

Borsodban mindenkivel szemben nemet mondtunk a nácikra, valamint egyedüliként szavaztam – pártom jóváhagyásával – a felhatalmazási törvény ellen a Magyar Országgyűlésben. Hiszem, hogy nemsokára a közvélemény kutatók is ki fogják mutatni a hatásunkat.

Megszületett hát a politikai baloldal Magyarországon. Van szervezetünk, programunk, jelöltjeink, miniszterelnök-jelöltünk. Tisztában vagyunk a helyzetünkkel. Tudjuk, hogy Orbánnak mennie kell. Ezért készek vagyunk az ellenzéki előválasztásokon részt venni, ha programunkat elfogadják, és az előválasztás szabályai is elfogadhatók számunkra. Liberális barátainknak már sok gesztust tettünk az elmúlt 10 évben. Most kíváncsian várjuk, hogy ők vajon tudnak-e gesztust gyakorolni felénk?

Székely Sándor
független országgyűlési képviselő
A Magyar Szolidaritás Mozgalom elnöke
Az Igen Szolidaritás alapítója