2015 óta téma, hogy mi lesz a baloldallal, egyáltalán lesz-e igazi baloldali párt, amely a valódi balos értékeket tudja megjeleníteni a választók felé.
A tavalyi parlamenti, majd az idei EP-választások után kezdődött el az ún. átrendeződés, ami csak a szavazók elcsábítását jelenti, de nem az igazi baloldaliság megjelenítését. A DK és a Momentum erősödése és az MSZP erőteljes gyengülése az EP-választások után
felkavarta az állóvizet, ami azóta is forr, bugyog, kavarog.
Az önkormányzati választások tétje nyilvánvalóan azon túl, hogy egy-egy települést ki fog irányítani, a fővárosban pedig ellenzéki többség lesz-e a közgyűlésben az, hogy a jelenlegi ellenzéki pártok közül, azon belül is az MSZP létezni fog-e még vagy a Gyurcsány–Dobrev által vezetett DK megsemmisíti-e azt?
Nyilvánvaló, hogy a néhány héttel ezelőtt kirobbant „probléma”, ami Tóbiás József tartózkodási helye és a parlamenti munkája körül robbant ki, és amibe az MSZP vezetése és régi elitje is beszállt, nem egy olyan párt képét mutatja, ami összezárna,
kiállna a politikusai mellett.
2011. január 11-e óta politizálok. Azóta pár MSZP elnök működését néztem végig. Tóbiás Józseffel sokszor voltak nézeteltéréseink politikai ügyekben – emlékezetes szorbordöntésünk alkalmával a Parlamentben határolódott el 2013-ban, azt hiszem, mára már nem tenne ilyet, – de sohasem kérdőjeleztem meg, hogy ő valóban és érdemben baloldali politikus. Olyan, aki a közösségért tesz, aki a mozgalmat érti, építi. Aki azért dolgozik, hogy másoknak is jó legyen. És azok a mások nem a felső 10.000 tagjai, hanem az átlag magyar dolgozók.
Emlékszem, amikor Tóbiás az MSZP elnökeként kampányt indított a bérek emelkedéséért, hogyan figurázta ki őt az állítólag baloldali Népszabadság, karöltve pár másik médiaorgánummal.
Hosszú hetekig, személyeskedve, durván.
Egy ilyen „spontán” lejárató kampány áldozata lett amúgy Falus Ferenc is, akinek bűne az volt, hogy leöntötte magát vízzel. Őt ezért több mint egy évig alázta meg a nyilvánosság előtt a magyar szabadnak mondott sajtó egy jó része. Mások embert ölnek, lopnak, csalnak és csak pár nap jut nekik a médiában. Falust és Tóbiást hetekig, hónapokig támadták, zaklatták. Egészen méltatlanul. Az egyik bért akart emelni, a másik meg egy kampányelemet rosszul használt.
Szóval emlékszem arra is, amikor Tóbiás Józsefet, mint az MSZP elnökét támadták baloldalisága miatt a baloldali–liberális médiában. Arra viszont nemigen emlékszem, hogy bármelyik politikus társa a párton belül vagy kívül érdemben kiállt volna mellette. Most viszont, hogy kiderült Tóbiás József külföldről jár be dolgozni, gyorsan akadt, aki a saját pártján belül elítélte ezt és kvázi lemondásra szólította fel, a párt elnöke Tóth Bertalan pedig ultimátumot adott neki: megy vagy marad?
Értjük ugye? Amikor támadják a kollégánkat, nem védjük meg. Amikor bajban van, belerúgunk. Ez aztán a szolidaritás!
Félre értések elkerülése végett, természetesen nem az a megoldás, szerintem sem, ha valaki megsértődik és elmegy Tenerifére. Nem azért mert ne lehetne ellátni onnan a parlamenti munkát, mert bizony a XXI. században el lehet. Hanem azért, mert egy magyar baloldali politikus nem teheti meg, hogy nem vállal sorsközösséget a népével. Nem tehetjük meg, hogy kívülről, más országból reagálunk a magyar ügyekre.
Tóbiás József ultimátumot kapott a pártjától és döntenie kell. Én nagyon remélem, hogy nem hagyja abba a munkát. Nem hagyja, hogy az a munka, amit eddig elvégzett a semmibe szálljon. Főleg azért nem, mert sok szempontból a 2019 –es önkormányzati kampány után új időszak kezdődik a magyar baloldal történetében. És nagy szükség lesz olyan fiatal és tapasztalt politikusokra, mint Tóbiás József. Sokkal inkább, mint az őt hátba szúró, a politikából immár 50 éve ki nem kopó, Gyurcsány Ferenccel mindig nagyon jóban lévő, Lendvai Ildikóra és egy olyan pártra, amelyik baloldalinak mondja magát, de ahogy írtam a legalapvetőbb készség, a szolidaritás híján van.
Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy az önkormányzati választások után, a magyar baloldali mezőt – mintegy 1,5-2 millió embert – ki hódítja meg.
A magát szociáldemokratának beállító Gyurcsány–Dobrev milliárdos család által vezetett Demokratikus Koalíció, mely saját bevallásuk szerint is valójában liberális–konzervatív elnökséggel rendelkezik, vagy egy megújuló (vagy akár nevet is váltó) MSZP. Olyan, ami valódi baloldali értékek mentén szerveződik, a társadalmi szolidaritást tartja szem előtt, mely egyaránt kapcsolatot tart fent a szakszervezetekkel, az átlag polgárokkal, valamint a fiatal (vagy már nem is olyan fiatal), baloldali értelmiséggel is.
Én – legnagyobb tisztelttel miniszterelnök úr és valóban szimpatikus feleségével szemben – inkább a második verzióra szavazok. Ahhoz viszont minden épkézláb emberre, politikusra szükségünk lesz. Akár MSZP-s politikus, akár civil szervezeti aktivista, akár hajléktalan mentő, gender szakos egyetemi diák vagy tanár. Még a jelenleg külföldön tartózkodó Tóbiás Józsefre is. A valódi baloldal felépítése nélkülük nem fog menni, és az MSZP jelenlegi vezetőinek, megmondóembereinek ezt tudniuk kellene.
Székely Sándor
független országgyűlési képviselő
Magyar Szolidaritás Mozgalom elnöke
Fotó:Válasz.hu
