Teszi fel a címbéli kérdést az az átlag honpolgár, aki még nem unta meg a járvánnyal kapcsolatos hírek figyelését és értelmezését. Értelmet, logikát keresni már nemigazán lehet. Eligazodni meg pláne nem. A miniszterelnök – ugye senki nem gondolja, hogy Müller Cecília talál ki itt bármit is – legutolsó húzása végkép megzavar mindenkit.

Az, hogy a járvány tetőzésére tették az érettségit, még valahogy megértettük. Azt már nagyon nehezen, hogy halálos betegeket küldtek haza. Az, hogy tegnaptól lehet menni orvoshoz, de csak 20-40 ezer forintos negatív vírusteszt után, meg sem rezdíti a lelkünket (majd szerzünk az Ecserin párezerért).

De, hogy a budapestiek és a Pest megyeiek gyakorlatilag nem hagyhatják el a lakóhelyüket (miközben dolgozni azért mehetnek), cserébe az ország többi része szabadon jöhet mehet, akár Budapestre és Pest megyébe is, az már egy akkora csavar, hogy nehéz mellette elmenni szó nélkül.

Budapest és Pest megye az ország szíve, lelke és motorja. Ide jön és innen megy mindenki mindenhová. Ha valóban meg akarnák állítani a járványt, akkor azt kellett volna mondani, hogy Budapestre és Pest megyébe ne jöjjön senki és onnan se menjen senki sehova. Annak talán lett volna valami értelme, persze tegyük gyorsan hozzá, hogy kivitelezni ezt igen nehéz lenne, tekintve, hogy ez az ország logisztikai és egyéb központja is.

De akkor minek ez az egész? Minek-minek? Hát hogy a Bűnös Város, meg a hozzá csatlakozott Pest megye és az ország többi része között konfliktust lehessen gerjeszteni.

Legyen téma amin lehet rágcsálódni. Ne arról beszéljünk, hogy az országban már a járvány elött is szociális válság volt, most pedig még sokkal nagyobb lesz. Ne firtassuk, hogy a kormány miért nem akar ezen segíteni.

A kormány nem akarja, hogy az embereknek normális fizetése legyen, mert akkor nem dolgoznának 2-3 munkahelyen, jórészt feketén, csak azért hogy ki tudják fizetni a lakbért, az életet.

Akkor nem lehetne őket kizsákmányolni, hogy aztán az egyre lerobbanó egészségügy okán, már ne sok esélyük legyen az amúgy nem túl magas nyugdíjuk felvételére.

Orbánék mindent megtesznek, hogy gyengeségüket, aljasságukat elrejtsék. Totál felesleges és nevetséges intézkedések sorozatát hozzák, miközben a lényegről nem beszélnek. Nem véletlen, hogy Orbán mindig arról beszél, hogy munkahelyek lesznek. Arról nem, hogy milyen fizetéssel?

Soha nem válaszol arra kérdésre, amit jórészt egyedül szoktam feltenni az Országgyűlésben, miszerint mikor lesznek normális fizetések Magyarországon?

Persze erre tudjuk a választ. Akkor ha már nem azok lesznek kormányon, akik csak abban érdekeltek, hogy gyűlöletet keltsenek az országban a legnagyobb baj közepén is.

Hanem egy olyan társaság, aki célul tűzte ki, hogy normális munkáért normális fizetés járjon. Legalább 200.000 forintnyi minimálbér, úgy hogy a többi fizetést ehhez képest emelkedik, 100.000 forint minimálnyugdíj és 37.500,- forintos családi pótlék.

Székely Sándor 
független országgyűlési képviselő 
A Magyar Szolidaritás Mozgalom elnöke
Az Igen Szolidaritás alapítója

Engedjük el, hogy országunk miniszterelnöke nem feltétlenül a pontos tények embere. Engedjük el, hogy ez az ember és társai, nem a Kádár-rendszer kikacsintós – egyenlősdi évtizedeit hozzák vissza, hanem a Horthy korszak legsötétebb időszakait.

Beszéljünk arról, hogy a miniszterelnök azt mondta, hogy a járvány vége után mindenkinek lesz munkája. Ez nagyon jól hangzik, még az is lehet, hogy papíron ezt ki is lehet mutatni, de a kérdés az, hogy milyen munkája, és hogy abból meg lehet e majd tisztességgel élni?

A tisztességgel szón van a hangsúly. Mert persze, valahogy el lehet vitorlázni, havi 100-200 ezer forintból. Hajaj. E sorok írójának évekig napi dilemma volt, hogy kávét vagy Népszabadságot vásároljon reggel, legalább egy évig, a Népszabadság győzött. A kérdés az az, hogy érdemes e?

Érdemes-e úgy élni, hogy mindig számolgatni kell? Nem azt, hogy össze jönne az új Jaguárra is a pénz, hanem, hogy összejön-e törlesztőre, a közös költségre. Az egy hetes balatoni nyaralásra? A szülinapi ajándékra, a karácsonyi ebédre?

Érdemes-e, napi 10-12 órát dolgozni úgy, hogy cserébe nem biztos a megélhetés? Vagy akár érdemes-e úgy élni, hogy biztos a megélhetés, hiszen összejön a rengeteg pénz, de mondjuk ötvenévesen arra ébredsz, hogy egész életedben tanultál, majd dolgoztál, és már nincs erő és idő arra, hogy éljél is? Szóval a kérdés ez.

Az aggasztó az, hogy mikor hétfőn a miniszterelnököt kérdeztem erről a Parlamentben, csak annyit tudott kinyögni, hogy miért kérdezgetek én ilyeneket, mikor annyi minden párt tagja voltam már az elmúlt 15-20 évben. A helyes válasz: 1.

Orbán abban reménykedik, hogy minden marad minden a régiben. Ő és a haverjai elvehetik a pénzünket, mi meg szépen kussolunk, és az életünket megoldjuk okosba.

Azért politizálok, hogy ez ne így legyen. Hiszem, hogy a magyaroknak nem kell éhbérért dolgozniuk. Hiszem, hogy több jár nekünk annál, amit most kapunk.

Többet érünk, és több is jár nekünk abból, amit megtermelünk.

Székely Sándor 
független országgyűlési képviselő 
A Magyar Szolidaritás Mozgalom elnöke
Az Igen Szolidaritás alapítója

A véres polgárháborúval született, és végső soron diktatúrával fent tartott Szovjetunió és a szocialista blokk széthullásával, 30 évvel ezelőtt szabadjára lett engedve a kapitalizmus. Ez azt jelentette a valóságbolygón, hogy a kelet-európai országokat is totálisan lerohanta a kapitalizmus és a fogyasztói társadalom.

A nyugati világból bejőve fékevesztett tombolásba kezdett. Már nem kell finomkodni. Nem kell magyarázkodni.

Ha van pénzed, ember vagy. Ha nincs pénzed, senki sem vagy.

Ha egyéniség vagy, akkor menő vagy. Ha nem vagy egyéniség (nem viselsz drága cuccokat, amiket mutogatsz a közösségi oldalakon), akkor lúzer vagy. Ha nem dolgozol menő vagy. Ha dolgozol proli vagy. A szakszervezet egy kommunista csökevény. Az LMBTQ közösség tagjainak jogait védeni menő dolog (és tényleg), béremelésért küzdeni tiszteletre méltó, de uncsi és nevetséges (Lásd Tóbiás József esetét, a magyar sajtóval)

Magyarországon 30 évvel a rendszerváltás után, egészen elképesztően szétcsúszott a politika. Jó példa erre hogy a nemzeti-kereszténynek gondolt pártok harcoltak a vasárnapi nyitva tartás ellen (Bibliai alapon) és a magukat baloldalinak mondott pártok a vasárnapi nyitvatartást tűzték zászlójukra, mert akkor többet lehet kereseni 500 forinttal.

Totális identitás válság. Totális zűrzavar.

A koronavírus ebbe a helyzetbe állt bele. Az iszonyatosan túlpörgetett, atomizált, mindentől rettegő fogyasztói társadalom konkrétan kapitulált a járvány elött. Az eddig is nyilvánvaló, de letagadott problémák elképesztő módon láthatóvá válltak.

Az emberek bajba kerültek és úgy tűnik nem igazán akar nekik segíteni senki. Itthon legalábbis nem nagyon. A kormány össze-vissza beszél, érdemi segítség helyett, halálos beteget raknak ki a kórházakból, érettségit tartanak a járány tetőpontján, valamint folytatják az ellenzék elleni propaganda hadjáratot.

A Fidesz álltal vizionált lakossági megtakarításokról kiderült, hogy ilyenek nincsenek. Cserébe az is, hogy az államnak sincs pénze. Az elmúlt 30 év, de leginkább az elmúlt 10 év hazugságok sokaságára alapult. És ennek nagyon nagy ára lesz.

Ha vége lesz a járványnak, nem térhetünk oda vissza, ahonnan elindultunk. Nem lehet cél, hogy magyarok százezrei két-három munkehelyen dolgozzanak azért, hogy legyen tető a fejük felett, hogy hónap végén is tudjanak enni.

• Az nem cél, hogy nyugdíj mellett is muszáj legyen dolgozni.
• Az nem oké, hogy egy ledolgozott élet után, fizetni kell az állami egészségügyben, hogy ellásanak minket.
• Az nem cél, hogy a munka miatt, eltávoldojunk barátainktól, szeretteinktől.
• Az nem cél, hogy egyedül legyünk.
• Az nem cél, hogy ha életünk végén visszanézünk életünkre, a munkán kívűl ne emlékezzünk semmire.

Pártom az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom, azért jött létre, hogy az elmúlt harminc év alatt kialakult szociális és morális válságot felszámolja. Gyakorlatilag egy időben alakultunk a járvánnyal.

Szeretném azt gondolni, hogy azért mert mi vagyunk a járány kirobbanásának, és a járványt (is) elő idéző folyamatok megoldásának a tudói. Mi biztosak vagyunk benne, hogy nem a nagy cégeket, az állam aktuális havarjait, vagy a bankokat kell pénzzel tömni. Ellenkezőleg. Azokat kell jogokkal és pénzzel ellátni, akik előállítják ezen cégek nyereségét.

Új társadalmi szerzdődés kell. Olyan ami az emberek érdekeit nézi alapvetően. A dolgozó emberek érdekeit.

Székely Sándor 
független országgyűlési képviselő 
A Magyar Szolidaritás Mozgalom elnöke
Az Igen Szolidaritás alapítója

A 2008-as világválságot a banki hitelezések egészen elképesztő anomáliái okozták. Az államoknak kellet beavatkozni, hogy ne legyen még sokkal nagyobb a baj. Így is milliók mentek tönkre, veszítették el vagyonukat, legrosszabb esetben öngyilkosok lettek.

Most, hogy a koronavírus-járvány bedöntötte az egész bolygó gazdaságát, valamint veszélyezteti a Homo sapiens populáció egy részét is, úgy tűnik újra a liberális és jobboldali oldalról lesajnált államnak kell közbe avatkoznia, hogy megmentse az emberek életét.

Persze a tőkéseket is, akik békeidőben minimálbérért dolgoztatnak extra profitért. A bankokat is mentse az állam, akik amúgy a szolgáltatásaikat uzsorára adják. Ők azok, akik mindig arról papolnak, hogy az állam ne szóljon bele semmibe. Mert a piac láthatatlan keze szépen mindent elintéz. Érdekes, ha lehet nyerészkedni, abban a fogyasztói társadalom haszonélvezői nagyon ügyesek. A kegyetlenségig. De ha baj van, akkor nem tudnak, vagy inkább nem akarnak csinálni semmit.

Szóval a járvány nemcsak az emberekre veszélyes, hanem a sok százmilliárdból reklámozott fogyasztói társadalomra is.

Mi lesz, ha rájövünk végre, hogy nem az újabb autó, telefon, cipő az amire szükségük van, hanem a mozgásra, egy jó beszélgetésre, barátokra? Mi lesz, ha az emberek rájönnek, hogy nem csak 50 millióért lehet házat építeni, hanem elég ha megveszik az alapanyagot, és a baráti közösség felépíti? Mi lesz ha az emberek rájönnek, hogy a közösség sokszor fontosabb az agyonsztárolt egyéniségnél? Mi lesz, ha rájönnek az emberek, hogy iszonyatosan át lettek verve, mert a fogyasztói társadalom így ebben a formájában, csak kizsigereli és kiszolgáltatja őket a kapitalizmus egyáltalán nem olyan láthatatlan kapzsiságának?

Mi lesz, ha rájövünk arra, hogy a mérhetetlen fogyasztási lázunk tönkretesz minket, a bolygónkat az életünket?

Mi lenne? Semmi. Már semmi rossz. Végre megindulna a valódi diskurzus arról, hogy hogyan lenne értelmesen élni. Úgy, hogy ne zsákmányoljuk ki sem a földünket sem pedig magunkat. Se, nem létező gazdasági mechanizmusokra hivatkozva, se más miatt.

Kezdjünk el arról beszélni, hogy bár a fegyverekkel és diktatúrákkal bevezetett szocializmus elfogadhatatlan, de talán mégiscsak van más és jobb út, mint a mindent felzabáló, igazságtalan, könyörtelen, hazug, elidegenítő, és ami a legfontosabb, a bajban az embereket azonnal cserbenhagyó fogyasztói társadalomnál.

Székely Sándor 
független országgyűlési képviselő 
A Magyar Szolidaritás Mozgalom elnöke
Az Igen Szolidaritás alapítója

Orbán Viktor 10 év (állítólagos) gazdasági fellendülés után, amikor is (állítólag) teli az ország kasszája, meg a gazdaság is kőkemény alapokon nyugszik (ezért 375 forint az euró), gyakorlatilag tegnap azt mondta, hogy nem ad semmit az embereknek. A nyugdíjasoknak majd jövőre adnak egy heti segítséget,a dolgozók közül azokat fogják támogatni, akiket eddig nem rúgtak ki, de, hogy ez mely ágazatokat érint nem tudni.

De persze kommunikációban megint nagyot mennek. Adunk pénzt a nyugdíjasoknak és megmentjük a még munkahellyel rendelkező munkavállalókat. Értik ugye?

Arról viszont egy szót sem szól Orbán Viktor, hogy mi történik azokkal, akik elveszítik a munkahelyüket. Meg azokról sem, akik elveszítik az úgynevezett fekete munkahelyeiket. Több százezer akár milliós nagyságrendű munkahely szűnik meg így. Mert ugye senki nem gondolja, hogy az 500.000 katás és az 1 millió minimálbérre és a többszázezer 4 illetve 6 órára bejelentett ember országában csak az emberek egy munkahelyen dolgoznak?

Amit Orbánék csinálnak az a cinizmus csúcsa. Még ebben a helyzetben is az embereket hülyének nézik. A szociális katasztrófa alatt is arra figyelnek, hogy a saját zsebüket megtömjék.

Egészen nyilvánvaló, hogy a most bedőlő vállalkozások, cégek sora fog Mészáros Lőrinchez, vagy a „Család” más tagjához, végső soron Orbán Viktorhoz kerülni. Arrafelé tartunk, hogy az ország jelentős része közvetlenül Orbán Viktornak fog dolgozni. Méghozzá a lehető legkevesebb pénzért.

Hiszen most majd az a kommunikáció fog jönni, a járványhelyzet lezárása után, hogy itt az állás 100.000,- ért. Kell vagy nem? Továbbra is fent akarják tartani a szociális válságot. Hiszen ebben a helyzetben tudják továbbra is kizsákmányolni és gazdaságilag zsarolni az embereket. Ez az a helyzet, ahol a társadalom különböző rétegeit egymás ellen lehet ugrasztani. Tehát továbbra is lehet kalózkodni.

És pontosan ez az a helyzet ami ellen küzdenünk kell! A magyar dolgozókat, embereket nem szabad még egyszer ilyen helyzetbe hozni! Ki kell harcolnunk a 200.000,- forintos minimálbért, a 100.000,- forintos minimálnyugdíjat, és a 37,500,- forintos családi pótlékot. Ezekhez kell igazítani a többi bért és nyugdíjat is. Be kell fejezni, hogy a magyarok azért küzdjenek, hogy vasárnap is dolgozhassanak!

Tavaly decemberben kiderítettem, hogy a magyar átlagbéreket úgy számítják ki, hogy kihagynak másfél millió embert, valamint olyan metódust használnak, ami még ezt a számot is több tízezer forinttal felfelé kerekíti.

Nyilvánvalóvá tettem, hogy a kormányzati kommunikáció nem több üres porhintésnél, és hazánkban brutálisan alacsonyak a bérek, az emberek 2-3 munkahelyen dolgoznak, nagyrészt feketén. Kizsákmányolják magukat, az állam konkrétan kiszolgáltatja a lakosokat a multiknak illetve a haverok állami pénzen felhízlalt cégeinek.

Magyarországon egyértelműen szociális vállság volt a járványhelyzet előtt is, ami ebben a helyzetben találta meg hazánkat. Azt gondoltam, hogy most Orbán Viktor változtat a szokásain és ad valamit az embereknek. Nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Normális életet, normális fizetéseket és normális nyugdíjak kellenek. Nem csak járvány idejére.

Székely Sándor 
független országgyűlési képviselő 
A Magyar Szolidaritás Mozgalom elnöke
Az Igen Szolidaritás alapítója

Transzneműek nemváltó műtétének akadályozása? Önkormányzatok önnálóságának beszántása? A Városliget projekt újbóli be izzítása?

Tényleg ezek a legfontosabb dolgok? Ugyan már. Orbán Viktor azt csinálja amit már hosszú évek óta. A kő liberális toposzokat támadja, hogy a sajtó ne arról beszéljen, hogy mit csinál az országgal. Márpedig most nagyon durva dolgok jönnek.

Mivel foglalkozik a szabad sajtó jelentős része? Olyan dolgokkal amik az embereket (sehol a világon) alapvetően nem érdekelnek. Most tényleg azt gondolja valaki, hogy bárkit is érdekel mi lesz Városligettel? Vagy a transzneműek nemváltó műtétjével? Vagy akár az önkormányzatokkal? Na ne viccelődjünk már.

Az országot, és az egész Föld bolygó dolgozó milliárdjait az érdekli, hogy miből fog megélni, mondjuk májusban. Nincs munka, nincs pénz és úgy tűnik, hogy 1-2 évig nem is igen lesz. És ez egészen elképesztő új helyzetet fog teremteni mindenhol. Magyarországon még sokkal súlyosabb lesz a helyzet, mint bárhol másutt.

Itthon ugyanis úgy tűnik arra készül a kormányzat, hogy bevásárolja magát oligarchái segítségéve azokba a cégekbe amiket a vállság tönkretesz. Így aztán végkép ő fog diktálni a haza piacon. Ő lesz az állam és ő lesz a vállalkozói réteg. Egészen konkrétan a dolgozók adójából fogja támogatni saját magát.

Tehát Orbán Viktort a kormány, pénzt fog adni Orbán Viktornak a vállalkozónak. Ha ez a most körvonalazódó elképzelés valósággá válik az ellen minden erővel tiltakozni kell. Nem térhetünk vissza az elmúlt év gyakorlatához, hogy kiszolgáltatjuk a dolgozókat a tőkének és az államilag finanszírozott maffiózóknak.

Meg kell szervezni a dolgozók ellenállását. Ki kell harcolni a normális munkakörülményeket, a 35-40 órás munkahetet olyan fizetésért, ami mellet nem kell más munkát vállalni.

Ki kell harcolni a 200.000,- forintos nettó minimálbért, a 100.000,- forintos minimálnyugdíjat és 37.500,- forintos családi pótlékot. És természetesen minden bért a minimálbérhez kell igazítani. Emelni. Elég volt az adós rabszolgaságból.

Ne hagyjuk magunkat átverni. Nem szabad belemenni abba, hogy újabb 10-20 évig rabszolgaként dolgoztassák az embereket!

Székely Sándor 
független országgyűlési képviselő 
A Magyar Szolidaritás Mozgalom elnöke
Az Igen Szolidaritás alapítója

Fotó Brepresent

A koronavírus-járvány úgy tűnik alapjaiban rengeti meg a Föld nevű bolygó országait, de leginkább a nyugati világot, és benne természetesen hazánkat, Magyarországot is.

Mi történik? Miért állítja le a gazdaságát egyik napról a másikra az emberiség egy olyan betegségtől, mely természetesen ijesztő, és egyelőre ismeretlen is, de azért nagyon távol van attól, hogy érdemi veszteséget okozzon a homo sapiens populációjának?

Mit fogunk tenni akkor, ha a járvány elmúlik 1-2 hónap múlva de visszatér, jövő januárban? Megint be fogunk zárkózni? Ezentúl mindig ezt fogjuk csinálni? Eddig miért nem ezt tettük? Hogyan fogunk élni ezentúl. Szobákban? Tényleg? Biztos? Félelemben akarjuk leélni az életünket? Hogy nehogy meghaljunk egy vírustól? És egy másiktól szabad, kérem szépen?

Mi történik velünk? Miért csináljuk azt, amit csinálunk?

Jelenleg úgy tűnik, hogy az emberiség úgy döntött, megküzd a vírussal. Úgy tesszük ezt, hogy közben lerúgjuk a cipőnket, és mezítláb szaladunk az erdőben.

Teljesen irracionális, amit a nemzetközi közösség tesz. Magyarország tragédiája, hogy az országot vezető politikus a járványban annyit lát, hogy hogyan kell az uralmát megerősíteni. Az ellenzéket démonizálja, cserébe a lakosságnak semmit sem ad. Nincsenek maszkok, nincsenek fertőtlenítő szerek. Más országokkal ellentétben, itt csak a bankoknak meg a vállalkozásoknak adnak némi segítséget. Az embereknek már nem. Nemhogy a fizetésük egy részét nem vállalja át a kormány, hanem konkrétan semmit sem tesz.

Még azt sem sikerült megoldani, hogy azok akiknek bedölt hiteleit a fizetésükből vonják, kegyelmet kapjanak leglább a járvány idejére. És ha egy családban valaki elveszti a fizetését s másiknak meg felét vonják, azokkal mi lesz? Elképesztő emberi tragádiák következnek és a kormány nem tesz semmit.

Még ezer ilyen élethelyzet van Magyarországon, a világon tízmillós a nagyságrend. Százezrek és milliók megélhetése került veszélybe egyik napról a másikra. Ki fogja számba venni azokat a halottakat, megnyomorított életeket, amiket a járvány ilyen drasztikus kezelésével saját magunknak okoztunk? A gazdasági válság után jövő háborúk áldozataival mit fogunk kezdeni?

Félre értés ne essék. Természetesen a járványt kezelni kell. Nem túlzás a kéthetes, vagy akár tovább tartó kijárási korlátozás sem. A maszkok, a tisztasági előírások, a kétméteres szabály betartása is teljesen evidens, rendben lévő dolog. Sajnos tisztító szerekből és felszerelésekből hiány van, de talán a járvány végére ez is megoldódik…

A média keltette soha nem látott elképesztő nyomás, a gazdaság globális, nem tervezett, hónapokig tartó irracionális szétverése, mely tízmilliók nyomorához, halálához, életminőség tönkretételéhez fog vezetni, teljességgel őrület.

Úgy tűnik, hogy az emberiség egy valóságshow keretében leugrott egy 10 emeletes ház tetejéről. És nincs alattunk védőháló.

Ha vége lesz ennek a járványnak, nem térhetünk majd vissza eddig életünkhez. Magyarországon a járvány elött is, de járvány következtében még súlyosabb morális és szociális válság volt illetve lesz. Ezt meg kell oldani. Pénzt kell adni az embereknek és normális élethez való jogot. De nem úgy, hogy bérrabszolgákká vállnak örök életükre. Szembe kell szállnunk a fogyasztói társadalom, mindent felzabáló mohóságával és a kapitalizmus kizsákmányolásával.

Ideje megváltoztatni a gondolkodásunkat, hogy meg tudjuk változtatni az életünket. Különben felforraljuk a Földünket és saját magunkat is.

Székely Sándor 
független országgyűlési képviselő 
A Magyar Szolidaritás Mozgalom elnöke
Az Igen Szolidaritás alapítója

Immáron két hete van vészhelyzet Magyarországon a korona vírus miatt, nézzük meg mit tett eddig a miniszterelnök azokért az emberekért, akik ezt az országot üzemeltetik.

1. Nem kell fizetni a banki hiteleket. Nos, ez kedves gesztus, valóban. Csakhogy előbb – utóbb újra fizetni kell. Megemelt kamatokkal. De akkor már senkit sem fog érdekelni, hogy lett-e újra munkája az embereknek vagy sem? Márpedig jelenleg nem tűnik úgy, hogy mondjuk a turizmus, mely százezreknek ad megélhetést januártól már újra működne. És akkor az autógyártásról még nem is beszéltünk. Ott is lehalt minden.
2. A cégeknek nem kell fizetniük a járulékokat az emberek után, csak adjanak fizetést. Hát ez tök logikus. Végül is egy cégnél tényleg úgy mennek a dolgok, hogy ha nincs bevétel, akkor is fizetik hónapokig a fizetést. Hiszen van miből. Ja, nem, hiszen az elmúlt években annyira dübörgött itt a gazdaság, hogy Mészáros Lőrincből (Orbán Viktorból) multi milliárdos lett, a magyar cégek meg egyik hónapról a másikra élnek.
3. A KATA-soknak nem kell fizetniük, a járulékot maguk után. Ez fantasztikus nagy segítség, hiszen bevételük sem lesz. A kérdés az, miből fognak kenyeret venni, mondjuk a következő hónapban? Ja, hát azt nem tudjuk. Esetleg majd Tiborcz úr (Orbán Viktor) saját jogon milliárdos úr, segít nekik. Most hagyjuk, hogy először a taxisoknak volt erre csak lehetőségük, utána kaptak észbe Varga Mihályék, hogy rengeteg katás van bajban. 

Összességében nem adnak az embereknek pénzt, csak eltekintenek attól egy időre, hogy beszedjék az állami adókat, illetve nagy kegyesen megengedik nekik, hogy ne kelljen öngyilkosnak lenniük a hiteleik miatt, amit mivel nincs fizetésük nem is tudnának fizetni az emberek.

A helyzet az, hogy a kormány minden állítása ellenére, Magyarországon eddig is elképesztően rossz állapotok voltak. Ennek a járványnak a gazdasági következményei beláthatatlanok. És a magyar állam, dacára annak, hogy az elmúlt tíz évben euró milliárdok érkeztek ide és a nemzetközi gazdasági helyzet is kiváló volt, nem akarja, vagy nem tudja megmenteni az ország népét a teljes gazdasági összeomlástól.

Nem csoda, hogy Orbán Viktor azonnal diktátor üzemmódba kapcsol és végpont nélküli felhatalmazást kér a Parlamenttől a rendkívüli vészhelyzet meghosszabbítására, valamint elkezdte az embereket hergelni az ellenzék ellen.

Gondolom, mi leszünk az okai, hogy az emberek rosszul élnek. Teljesen logikus. Hiszen már 10 éve kétharmad van, mi köze lenne ehhez Orbán Viktornak?

Székely Sándor 
független országgyűlési képviselő 
A Magyar Szolidaritás Mozgalom elnöke
Az Igen Szolidaritás alapítója

Bár a parlamenti rendszerben látszódik, mégsem tudtram ma elmondani azonnali kérdésemet Orbán Viktornak a Parlamentben. Az azonnali kérdés műfaja gyakrolatilag elérhetetlen a független képviselőknek, bár ma Kövér engedélyezte, hogy függetlenek is feltehessék a kérdéseiket, tekintettel a koronavírus-jráványra, azonban mégsem kaptam szót.

Legyen meg.

Tisztelt Miniszterelnök úr!

Egyre nyilvánvalóbb, hogy az elmúlt 60-70 év egyik legsúlyosabb válságával nézünk szembe. Van olyan állam, ami felkészülten várta mind gazdaságilag, mind pedig ellátó rendszerei felkészültségében is az előttünk álló nehézségeket. Az Igen Szolidaritás úgy látja, Magyarország nem ilyen.

Az elmúlt 10 évben önök mindent csináltak, csak nem készültek fel arra, hogy mi van akkor, ha beüt a baj.

Márpedig tombol a járvány és Magyarországon, egy állítólag virágzó országban elfogyott többek között a kézfertőtlenítő is. Tudják ez az egyik dolog, aminek használata nélkül, biztosan nem lehet érdemben megállítani a járványt. Ehhez képest alig lehet kapni, ahol meg igen, ott nagyjából tízszeres árat kérnek érte.

Múlt csütörtök óta számos cégnél jelentek meg ún. “honvédelmi irányítócsoportok”.  Az eddig közzétett 71 cég között azonban nem látunk szeszipari vállalatokat, miközben a világ számos nagynevű italgyártó cégei teljesen önkéntesen, humanitárius megfontolásból és ingyenesen kezdett el forgalmazni 60-80 %-os alkoholtartalmú kézfertőtlenítő készítményeket. Idehaza hasonló kezdeményezésről nincs tudomásunk.

Kérdezem tehát: tervezik-e, hogy a kézfertőtlenítő szerek katasztrofális hiányát ellensúlyozandó a pálinkafőzdéket és egyéb szeszipari vállalatokat arra szólítják fel és ösztönzik, hogy ebben az időszakban kapacitásaikat és felhasználatlan párlataikat kézfertőtlenítő gyártására használják, és azokat ingyenesen adják a lakosságnak illetve a kórházaknak?

Székely Sándor 
független országgyűlési képviselő 
A Magyar Szolidaritás Mozgalom elnöke
Az Igen Szolidaritás alapítója

 Forrás: Pixabay

A 20. században két világháborúban jóval több, mint 100.000 millió ember halt meg. Földrészek voltak romokban, emberi roncsok hevertek mindenütt szó szerint. Csak az I. világháborút követő spanyolnáthában 50-60 millió (!!!) ember halt meg, elképesztő kínok között. Olyan kisebb vérfürdők, mint a vietnámi háború, az oroszok afganisztáni háborúja, a vietkongok vérgőzös országlása, az izraeli-arab háborúk, a tuszi-hutu konfliktus vérengzései, vagy egyéb más csak pár millió vagy pár százezer áldozatot követelő kis incidensek vagy járványok, valójában már említésre sem méltóak. Nagyjából nem is emlékszik rájuk senki.

Ehhez képest a nyugati világ az egyik legnagyobb válságát éli most azért, mert van egy betegség, amiben négy hónap alatt világszerte már több mint 200.000 ember fertőződött meg illetve sajnos már 10.000 ember meg is halt. Mi történik velünk? Miért? Hogy lesz vége ennek? És jó vége lesz? Mi lesz a gazdasággal? Mi lesz az életünkkel? Folytatható az, ahogyan eddig éltünk?

Még véletlenül sem szeretném elbagatellizálni azt, ami most történik. Természetesen mindenki mosson kezet, maradjon otthon, vigyázzon idős rokonaira, vagy veszélyeztetett barátaira. Egyszóval tartsuk be, amit kérnek tőlünk!

Miközben otthon vagyunk a családunkkal, gondolkozzunk el azon, hogy hogyan jutottunk el ideáig.

Hogyan lehetséges, hogy Észak-Amerika, Európa és benne Magyarország, pánikolva zárja magára az ajtót, zárja be a teljes gazdaságát, nem törődve az elképesztő gazdasági következményekkel?

Hogyan lehetséges, hogy más sokkal súlyosabb járványok, amik minden évben százezrek életét követelik, mindenfajta következmény nélkül maradnak, de most gyakorlatilag többszáz millió ember nézi rettegve, hogy mennyi új fertőzött lett reggelre és mennyi a halálozási adat.

Hogy mi a pontos válasz azt valószínűleg senki sem tudja. Nyílván én sem. De gondolatiam vannak. Talán egy picit túlpörgettük magunkat. Talán nem kéne annyit dolgozni.

Talán nem kéne annyit pörögni. Talán nem kéne ennyi hír. Talán nem kellene mindent annyira komolyan venni. Talán ideje lenne, ha nem abban mérnénk a boldogságunkat, ha valamilyen kormánytisztviselő kilép a pódiumra és sugárzó arccal azt kiabálja, hogy minden nagyon jó, mert 3 és fél százalékkal nőtt a GDP.

És talán nem kéne rettegve még egy műszakot vállalni, ha azt mondja ugyanez a kolléga lehajtott fejjel, hogy csak 0,5 százalékkal nőtt ez a talányos három betűs betűszó. Talán nem kéne a fogyasztói társadalom által pofánkba nyomott összes baromságot megvenni, vagy álmodozni arról, hogy megvehetjük, miközben már alig megyünk el a haverokkal sörözni, gyereket távneveljük, anyát, apát sms –ben csókoltatjuk. Esetleg nem kéne megvenni a második – harmadik autót. Talán nem kéne a gyereket beíratni 72. tanfolyamra, hanem hagyni kéne békében játszani, aludni, szórakozni, pihenni. Ahogy magunknak is ideje lenne már belassulni. Semmit se csinálni. Nem az évi 10 nap szabadságra gyúrni, hanem igyekezni egész évben jól élni. Akár sokkal kevesebből is. A 12. óriás koncert helyett inkább kirándulni a családdal, vagy sakkozni az apánkkal. Gyerekkel focizni, babázni, építeni. Semmit tenni. Esetleg kiharcolhatnánk, hogy minden évben legyen egy hónap leállás. Mindenkinek. A Föld és mi is fellélegezhetnénk. A munkaadóink pedig a maradék 11 hónapban jogosan követelhetnének jobb és precízebb munkát.

Lehet ki kéne végre szállni a kapitalizmusból és a fogyasztói társadalomból. Abba kéne hagyni végre a folyamatos rettegést a holnaptól. Nem kéne hagyni, hogy megalázzanak minket munkahelyünkön. Nem kéne azt gondolni, hogy ha nincs Audi 600-unk, akkor nem vagyunk értékes emberek. Abba kéne hagyni teljesen felesleges dolgok gyűjtését.

Abba kéne hagyni, a folyamatos online jelenlétet. Abba kéne hagyni, az okoskodást a mindenhez való értést. Nem azt kéne bebizonyítani, hogy a baráti körünkben nekünk van a legjobb pasink/ csajunk, állásunk, autónk, hanem meg kéne egymásnak próbálni segíteni. Akár közösen építhetnénk fel egymás házait. És akkor csak az építőanyagot kéne megvenni. Volt már ilyen a történelemben. És nem állt meg a Föld forgása…

Ideje lenne, hogy a munkahét csak 4 napból álljon. És ne 2-3 műszakban 6 napot. Ideje lenne, ha nem a cégek diktálnának az államnak. Ideje lenne, ha a közösség fontosabb lenne az egyénnél. Ideje lenne, ha nem csak elit gyermekei politizálhatnának. Ideje lenne, ha dolgozók újra megszerveznék magukat, a cégek ellen. És ideje lenne, hogy az állam az emberek mellé álljon.

Ha így tennénk, talán nem pánikolnánk be egy durva betegségből. Mert akkor tudnánk, hogy el fog ez múlni és minden rendben lesz. Ideje lenne, hogy kinézzünk végre a magunk által konstruált nagyon beteg, nagyon feszes, nagyon durva világból, mely arra épül, hogy az emberiség nagy részét kizsákmányolja, elidegenítse, hírek és információk áradatával vegye el a józan ítélő képességét és így védtelenné tegye, nagyjából mindentől. Ideje van visszanyesni a kapitalizmust és ideje van kritikusan nézni a fogyasztói társadalmat.

Ha így folytatjuk fel fog minket zabálni. Testestől – lelkestől. Szó szerint.

Ki kéne nézni végre már az ablakon. Mert ha kinézünk, az ablakon az látszódik, hogy tombol a tavasz. Jön a jó idő. Süt a nap. És amúgy alapvetően mindent rendbe lehet tenni. Még.

Székely Sándor 
független országgyűlési képviselő 
A Magyar Szolidaritás Mozgalom elnöke
Az Igen Szolidaritás alapítója

Védőmaszkot viselő pár csókolózik Rómában március 4-én. Fotó: MTI/EPA/ANSA/Massimo Percossi