19. napja gyalogolok azért, hogy Magyarországon 250.000, - forint legyen a minimálbér. Miközben a pártom, az Igen Szolidaritás tagjai és aktivistái az egész országban gyűjtik az aláírásokat, én jórészt a kisfalvakba látogatok el, gyalog, busszal, vonattal néha Oszkárral is.

Ma egy extra kitelepülést csináltunk Nyíradonyban. Ez Tasó László fideszes főúr (országgyűlési képviselő) birodalma. Káposznyák István és Tatár Csaba csapatát ez viszont egyáltalán nem érdekli, 15 aktivistával jelenünk meg az utcákon. Nagy is a riadalom, sokan nem mernek oda jönni hozzánk. Így aztán az aktivistáink mennek hozzájuk. Nincs kegyelem, mindenkinek aláírja, hogy legyen normális fizetések Magyarországon is! Hű, mit fognak ezért kapni a Tasótól!

A rendezvényen itt van velünk, Huszti Andrea elnökünk, Szanyi Tibor miniszterelnök jelöltünk valamint a szülinapos Pál Éva, aki egy kis koncerttel kedveskedik nekünk.

A kitelepülésen figyelemmel követi egy újságíró is, szóval ez egy igazi politikai szombat.

Kitelepülés után megyünk Tatár Csabáékhoz, a városka “lelkéhez”, töltött káposztát enni. Evés után, persze jön a szokásos druzsba. A beszélgetés. Átbeszéljük a helyi és az országos ügyeket. Helyben folyamatos a tagbelépés hozzánk. Úgy tűnik csak innen több száz fős tagság várható. Ez jó.

A hatosfogat jórészt önmagával van elfoglalva. Ki legyen a miniszterelnök-jelöltjük? Kik a képviselőik? nem baj, így legalább nekünk van terünk és időnk az emberekkel foglalkozni.

Szanyi Tiborral közösen megállapítjuk, hogy a minimálbérre csak nekünk és a Fidesznek van értelmezhető mondása, ám a miénk sokkal jobb. A családi pótlékról, meg a nyugdíjemelésről már nem is beszélve. (Persze mi beszélünk róla.)

Délután egy kis pihenőt követően egy laza sörözés a romantikus nevű Al Capone kocsmában, Debrecenben. Szegedi jelöltünk, aki elképesztően fiatal és elképesztően elkötelezett, szép lassan meghekkeli a kocsma nyugodt életét.

Miközben nekünk édesapja és az ő életét meséli, a kocsma közönségének a zenegépből először a Republic zenekar 16 tonna című feldolgozását teszi be, majd kisvártatva a Beátricétől felhangzik a teljes kommunista blokk. Senki nem kéri ki magának. Sőt! Éneklik a nótákat, s nem csak az idősek hanem a fiatalok is. Hát, Nagy Feró amikor felénekelte ezt a blokott gúnyból, viccből, nem biztos, hogy gondolt arra, hogy ezt 2021 –ben, a debreceni külvárosi kocsmában közösen dúdolja a nép.

Székely Sándor  független országgyűlési képviselő 
A Magyar Szolidaritás Mozgalom elnöke
Az Igen Szolidaritás alapítója

Tizenhét napja járom a kistelepüléseket. Az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom országos szervezete a Budapesten és a nagyvárosokban gyűjti az aláírásokat, addig én a kisfalvakban, kisvárosokban népszerűsítem a 250.000 forintos nettó minimálbérért indított aláírásgyűjtési akciónkat.

Népszerűsíteni nemigen kell, hiszen az egész ország tudja, hogy a jelenlegi fizetésekből megélni nem lehet. Mindenki aláírja az ISZOMM követelését, aki erre felé jár.

Na de hol is vagyunk? Csengeren. Bizony. Abban a Csengerben. Érdekes hely. Makovecz által tervezett uszoda és templom. Plusz egy Torgyán József által gründölt templom. Mind nagyon-nagyon szépek és igen nagyok is. Cserébe a városka többi része sajnos jórészt lepukkant épületekből áll. A lakók elképesztően barátságosak, segítőkészek. Fizetésük alig van, rettentő nagy szükség lenne arra, hogy emelkedjenek végre a bérek is, ne csak az árak. Ezt már nem én mondom, hanem a csengeriek.

Érdekes, hogy senki nem tud semmit a híres-neves csengeri örökösnőről. Vagy csak nem akarnak tudni? Ez már nem derül ki soha, mert egy kis pihenő után elindulunk Mátészalkára. Útközben megállunk kávét inni egy alig ezer fős faluban. Próbálunk nem túl feltűnőek lenni a piros pólóinkban, hiszen a politikusok is vágynak néha a csöndre.

Igen ám, csakhogy a kocsmában már tudják kik vagyunk. Rákérdeznek.

- "Maguk gyűjtik az aláírást? Maga az a Székely, kérdezik meg Tóth Péter elnökségi tagunkat".

- "Nem én, hanem az a kicsi." (kösz Péter, ezt majd még megbeszéljük elnökségin).

- "Jöjjön csak ide képviselő úr". Na jó. Hát lehet egy ilyen meghívásnak ellentmondani? 

A kocsma népével átvesszük gyorsan a leckét:

• Miből lesz fedezete a béremelésnek – a magyarok munkájából. Hiszen ér ennyit a munkánk. (Heves bólogatások)
• Oké, de mi lesz a vállalkozókkal – Mi lenne? Kisebb mercivel fog járni a lányuk barátja.
• És hát persze, az adórendszert is át kell alakítani! (Óvatos taps a hátsó sorokból)
• Hová tűnik a pénzünk? – Orbán zsebébe, a multikhoz és a bankokhoz. (Kezd izzani a hangulat.)
• Miért akarunk mi szocializmust? – Visszakérdezünk: Amikor volt "téesz"jobb volt? Felcsillannak a szemek. Sose éltünk jobban! Nah, hát ezért. (Általános lelkesedés. Észrevétlenül átmegyünk tegezésbe.)
• Ha nem indulunk az előválasztáson, hogyan leszünk benne az ellenzéki összefogásban? – Ha liberálisok elvégzik az előválasztásukat, mi nyitottak leszünk a tárgyalásokra. Nekünk már van miniszterelnök-jelöltünk a Szanyi Kapitány személyében, Szocialista programunk, jelöltünk. Ők marják még egymást, nem mi. "Hát igen, a DK a mindenkit behúz. Ti azért jól tettek hogy kívül maradtatok ezen, benneteket nem fognak ledarálni," konkludál a kocsmáros úr és a kocsma népe értőn bólogat.

A rögtönzött politikai gyűlést Huszti Andrea elnökünk rekeszti be, indulni kell Mátészalkára. Hát ha menni kell, akkor menni kell. A kocsmában tovább folyik a diskurzus mi meg feldobva indulunk tovább. Egyre többen ismernek meg, várnak minket. Úgy tűnik jó úton haladunk.

Székely Sándor, az Igen Szolidaritás országgyűlési képviselője

Tizenötödik napja járom az országot azért, hogy végre Magyarországon is legyen normális minimálbér, egészen pontosan 250.000 forint.

Egész úton elképesztő pozitív a fogadtatás, amíg pártunk képviselő-jelöltjei gyűjtik a nagyvárosokban, Budapesten és persze online is az aláírásokat, nekem van időm személyesen is beszélgetni sok emberrel. Sajnos a sok érdekes, tanulságos, sokszor megrázó és néha vicces beszélgetés, ami mögött komoly problémák, évtizedes keserűségek állnak. Ma a Szabolcs - Szatmár - Bereg megyei Tarpán és Jándon jártam.

Na, de miről volt szó Tarpán? Az emberek egy része nyilvánvalóan félt tőlünk, látható volt, hogy páran csak óvatosan mernek ránk pillantani. Mások meg felgyorsították a léptüket, ha mellénk értek. Sajnos velük nem tudtunk kontaktálni, mert bizony folyamatosan jöttek és írtak alá azok, akik egy picit bátrabbak voltak, így csak mi is fél szemmel láttuk, hogy mi történik körülöttünk.

Akik aláírták azok közül jópár cigány ember elmondta, hogy csak közmunkát kapnak, a mellettünk lévő Bedeco gyárba már nem is engedik be őket dolgozni. De jött ápolónő, tanár, targoncavezető is. Mindenki jelezte, hogy nagyon jó, hogy végre itt vagyunk, mert a Fideszesek végre látnak egy ellenzéki pártot a faluban. Hadd féljenek csak! Mi nem akarjuk, hogy bárki féljen tőlünk! Mi azt szeretnénk, ha a magyar emberek, a munkájukért megbecsülést, pénzt, egészségügyi ellátást és nyugodt időskort kapjanak. Ezért küzdünk. A gyűlölet az más pártok asztala.

A végén egy a gyárból jövő ember elmondta, hogy abszolút velünk van, de nem mer aláírni mert a végén még kirúgják és akkor helyette is inkább felvesznek egy kárpátaljait. Azt mondja, hogy a “szerencsétlenek itt dolgoznak, mert Ukrajnában egy fillért sem tudnának keresni”. A probléma ott van, hogy így viszont leverik a dolgozói fizetéseket persze nem csak Tarpán, hanem egész Magyarországon!

Ez így nem járja! Természetesen a magyarokat a mindenkori magyar államnak támogatnia kell, akárhová veti is őket az élet a Föld nevű bolygón. De az, hogy külhoni magyarokkal törjék le az egész országban, a Magyarországon élő magyarok fizetését, az felháborító. Ezt tovább nem hagyhatjuk. Az hogy Ukrajnában nagyon kevés fizetésből is meg lehet élni, nekünk nem vigasz. Mi itthon élünk, egyre nagyobb drágaság közepette! Nem lehet kevesebb a minimálbér nettó 250.000 forintnál! Ennyiből lehet megélni ugyanis itthon, Magyarországon.

Nagyjából ugyanez volt a fő téma később a kocsmában is, igaz már egy másik településen Jándon is. Sokak szerint felesleges ennyi közmunkás az ilyen kicsi településekre (ezt amúgy a közmunkások nagy része is így látja). Ez így csak azt fedi le, hogy tulajdonképpen hatalmas a munkanélküliség, csak egy csomó embernek úgy adnak segélyt, hogy azért sepregetni kell pár órát faluban, városban. Ennek persze ugyanúgy nincs értelme, mint az életfogytig tartós segélyezésének. Nyilván annak kellene lennie a megoldásnak, hogy az, aki közmunkán van aktívan vagy keressen állást magának, miközben a közmunkán dolgozik és kapjon olyan oktatást, ami lehetővé teszi a normális munkához jutást. Ez a jelenlegi megoldás azonban csak konzerválja a szegénységet és magában hordozza- mondjuk ki bátran- az etnikai konfliktusokat is.

Ha megalapítjuk a frakciónkat a magyar országgyűlésben 2022-ben, azért fogunk küzdeni, hogy felszámoljuk az értelmetlen közmunkát, megemeljük a minimálbért 250.000 forintra! Ezért küzdünk, ezért kell az Igen Szolidaritás a Parlamentbe!

Székely Sándor  független országgyűlési képviselő 
A Magyar Szolidaritás Mozgalom elnöke
Az Igen Szolidaritás alapítója

Már 14. napja gyalogolok azért, hogy Magyarországon 250.000 forint legyen a minimálbér, 50.000 forint a családi pótlék gyermekenként, 50.000 forinttal emelkedjenek a nyugdíjak.

A gyaloglások, a kitelepülések, a mindenféle közösségi térben folyó beszélgetések után, közben, végre van egy kis idő az első két hét összefoglalására.

Elképzelésen felüli eddig, ami történik velünk. Egyrészről pazarul jönnek az aláírások, Budapesten és vidéken is. Másrészről érezhető, hogy nem csak az aláírások jönnek, hanem a támogatók is.

Akármerre megyünk tudják, hogy jövünk, biztatnak, és hívják az ismerősöket is, hogy ők is írjanak alá. Mindenhol elmondják, hogy régen bizony biztonságban érezték magukat. Nem voltak gazdagok, senki sem sírja vissza az egypártrendszert vagy az orosz katonákat, de a létbiztonságot, a normális iskolákat, az egészségügyi ellátást és a biztos öregkort mindenki.

Utunk során látok teljesen lelakott falvakat, olyanokat is, amik küzdenek és olyanokat is, amik nagyon is élnek. Úristen mi lehetne ebből az országból, ha az uralkodó elit, a bankok és a multik nem lopnának, szivattyúznának ki innen mindent! Ez az ország tele van vízzel, termőfölddel, lehetőségekkel! Elképesztően kedves és tehetséges és szívós emberekkel.

Ha el tudnánk érni, hogy végre nem gyűlölködünk, nem egymást irigyeljük, hanem egy közösségben, egymásért is dolgozva élünk, magát a földi paradicsomot lehetne ide elhozni.

Nem kell ehhez más, csak az, hogy az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom frakciót tudjon alapítani a parlamentben. Hiszen mi kiharcoljuk a jobb béreket, a nyugdíjemelést és bőven megemelt családi pótlékot.

Mi a szeretet erejét használjuk a gyűlölettel szemben. Nem vagyunk hajlandóak gyűlölni senkit. Nem vagyunk hajlandóak bántani senkit. Politikai ellenfeleinket is értjük, megértjük és bár sokszor kritizáljuk őket akár élesen is, de sohasem nevetjük ki, nézzük le őket.

Fantasztikus ez a kampány. Az egész országban zajlanak a kitelepülések, járom az országot, találkozok rengeteg lelkes és jó emberrel, építem – építjük a pártunk országos szervezetét!

Kell ennél jobb nyári program? Aligha! Kapcsolódjatok be ti is munkánkba és meglátjátok, hogy milyen jó egy jó ügyért küzdeni, jó emberek társaságában!

Hajrá Magyarország, hajrá Igen Szolidaritás!

Székely Sándor, az Igen Szolidaritás országgyűlési képviselője

Már hét napja gyűjtjük az aláírásokat a 250.000 forintos havi nettó minimálbérért, minden nap átlag bő 20 kilométert gyalogolva. Oly sok minden történt már velünk, hogy olyan, mintha már egy hónapja úton lennénk.

Tegnap, vasárnap délután csaptunk egy klassz bulit Törökszentmiklóson Pál Éva és Kállai Szilvia vezetésével, ma pedig egy nem is olyan korai kelés után, fél nyolcra már a szolnoki busz-állomáson voltunk, és indultunk Kőtelekre. Mi is úgy közlekedünk, ahogy a helyiek: gyalog, busszal, vonattal, ritkábban kocsival.

Kőtelek egy kicsi, 1.800 lelkes falu Szolnok megyében. Ez a település is Németh Attila választókerületéhez tartozik. Attila az egyik leglelkesebb jelöltünk. Jön, intézkedik, beszélget, aláírat. Másfél óra telik el, és több mint hatvanan írnak alá. Ezen megdöbbenünk.

Persze, sajnos nem véletlen. Csak úgy ömlik a panasz a helyiekből.

• Nincs iható víz a faluban.
• A bérek alacsonyak,
• a lehetőségek szűkek.

A fojtogató melegben mégis kedélyesen beszélgetünk, hogy azért a szocializmusban sokkal jobb volt.

Kitelepülés közben lepem meg Attilát – aki éppen rögtönzött fogadó órát tart helyi lakosoknak – azzal a hírrel, hogy a szolnoki sajtótájékoztató lejött az újságban. Nagy a boldogság, hiába nah, egy politikus mindig örül, ha figyelnek rá.

Kitelepülés és utcafórum után irány a kocsma! Itt elbeszélgetünk a tulajjal, mérgelődünk az idióta covid szabályokon, az iszonyatos mennyiségű Fidesz-lopáson, majd kicsit lehiggadva a kocsma belső termében megtartjuk a hétindító értekezletünket.

Elnökünk Huszti Andrea és miniszterelnök-jelöltünk Szanyi Tibor értékeli az elmúlt napokat. Úgy érezzük, hogy fantasztikus hetet zártunk. Sokat beszéltek rólunk a helyi médiában, rengetegen írtak alá a kampánykörúton, és ami szintén fantasztikus, hogy egyidejűleg Budapesten és Pest megyében is elindultak a kitelepüléseink!

Megbeszéljük az e heti menetrendet, és bár már nagyon melegünk van, még a kommunikációs részt is átvesszük. A nagy melegre való tekintettel ma kihagyjuk a gyaloglást, helyette jól beebédelünk. Hiába, egy kis pihenés még a politikusoknak is jár. A napi 20 kilométeres átlagba amúgy is bőven belefér a mai lazítás.

Székely Sándor, az ISZOMM országgyűlési képviselője

Hatodik napja vagyok kampánykörúton. Miközben a pártom, az Igen Szolidaritás tagjai az egész országban gyűjtik az aláírásokat a havi 250.000 forintos nettó minimálbérért, én gyalog járom az ország kistelepüléseit, hogy elbeszélgessek az emberekkel, meghallgassam gondjaikat, és elmondjam, hogy szerintem mit lehetne csinálni.

Ahogy gyalogolunk kollégámmal, Tóth Péterrel az ötven fokos országúton, gondolataink mindig visszatérnek a keddi országgyűlési szavazáshoz. Hogyan lehet, hogy a Jobbik megszavazta ezt a szégyent? Hogyan lehet, hogy a többi ellenzéki párt nem jött be a parlamentbe beleállni abba, hogy erre nem lehet igent mondani? Hogyan lehet, hogy én nyomtam egyedül nemet?

Hogyan lehet, hogy ugyanezek a pártok megszavazták azt az aljas egészségügyi törvényt, ami az orvosok bérét megemelte, de a kórházi dolgozókét nem? Miért csak az én pártom követeli ennek a törvénynek a visszahívását?

Ha nem állnak ki az egészségügyi dolgozók és a melegek jogai mellet, akkor kik mellett állnak ki? Melyik az a társadalmi csoport, akit képvisel ma a hat párt?

Hogyan nem látja a közvélemény, hogy egy a jobboldali, gátlástalan, kicsit fasiszta Fideszt egy jobboldali – liberális kicsit fasiszta párt csoportosulás akarja leváltani. ami gyakorlatilag nem hozna változást az életünkbe? Vagy látják? Látják, hogy a hat pártnak csak jobboldali miniszterelnök-jelöltjei vannak? Vajon tudják, hogy a mi elnökünk Huszti Andrea 20 évig volt ápoló? Az alelnökünk Kállai Szilvia, meg takarítónőből lett tanár? Tudják, vajon, hogy milyen erő kell ehhez ma Magyarországon, ha nincsenek gazdag és támogató szüleid? Megkérdezi ezt tőlünk valaha a média, hogy miért csináljuk amit csinálunk?

Kérdések, kérdések. Őszre meglesznek rá a válaszok is. Addig is gyalogolunk tovább.

Nógrád megye nagyon nagy élmény volt, de most már Szolnok megyében koptatjuk az aszfaltot. Szolnok bemutattam Németh Attilát a szolnoki jelöltünket, fantasztikus ember nagy – nagy jövő van előtte. Tószegen a kiszurkoltuk a döntetlent a Franciák ellen, közben még a kocsma népét is beállítottuk a 250.000 forintos minimálbér ügye mellé. Hajrá Magyarok, hajrá 250.000 forintos minimálbér!

Székely Sándor az Igen Szolidaritás országgyűlési képviselője

A havi nettó 250.000 forintos minimálbérért indítottunk aláírásgyűjtést 2021. május 1-én. Gyüjtjük az egész országban, szerénységem pedig egy erős 60 napos gyalogtúrával járulok hozzá a gyűjtés sikeréhez. Célpontban a kistelepülések, a kocsmák, a hétköznapok emberei. Az első két nap egészen fantasztikus volt, és a harmadik nap sem hozott csalódást.

Egy laza, hat órai kelés, zuhanyzás, utána a napi feladatok átnézése még a szobában. Ezt követte egy gyors reggeli, majd indulás gyalog Karancslapujtőre. Rekkenő hőségben festői tájon gyalogolok Tóth Péterrel, állandó gyalogló társammal, aki nem mellesleg a pártelnökségünk tagja. Benézünk pár ABC-be, osztjuk a szórólapot, gyűjtjük az aláírásokat. Elolvassuk a Karancsi hírlapot, megtudjuk hogy a helyi csapat bajnok-esélyes lehet ősszel. Hajrá, Mese!

Karancslapújtőn egy gyors napindiító értekezlet után kitelepülünk Káposznyák Istvánnal és Petrával a Coop elé. Mérsékelt érdeklődés. Nahát, ehhez nem vagyunk hozzá szokva.

Össze is csomagolunk egy óra múlva, és nyakunkba vesszük a falut. Temető, templom, pár sétáló aláír. Na jó. Nézzünk be egy kocsmába! Telitalálat. Munkások hűsölnek a kinti teraszon. Mindenki aláír. Jön a kocsmáros, ő és a felesége régi baloldaliak. Jót beszélgetünk. Közben ahogy jönnek az emberek, folyamatosan írnak alá.

Miközben beszélgetünk a munkásokkal, sms-ben beszélgetek Molnár Gyulával, az MSZP volt elnökével. Úgy tűnik, nemsokára melletem fog ülni a függetlenek között, hiszen elhagyja a pártját. Gyulával mindig jóban voltunk, már alig várom, hogy tudjunk közösen eszmét cserélni az Országházán belül.

Ezen felbuzdulva az összes kocsmába bemegyünk. Mindenki velünk van, a kocsmában kitört a szocializmus, már már forradalmi a hangulat. Karancslapujtő a miénk.

A délutánt még egy laza kitelepüléssel fejezzük be, majd irány vissza Salgótarjánba.

Székely Sándor

Második nap

Országjáráson vagyok, hogy népszerűsítsem pártom, az ISZOMM fő törekvéseit, a havi 250.000 forintos nettó minimál bért és az 50.000 forintos nyugdíj emelést, no meg az 50.000 forintos családi pótlékot.

Ime, a második nap.

A tegnapi elképesztő történések után reggel 7-kor egy tíz perces reggeli, majd indulás Nógrád megye egyik távoli édesség boltjába. Kávé, beszélgetés a tulajjal, aztán indulhat a kitelepülés.

Elképesztő az érdeklődés. Gyakorlatilag aki a főtéren elhaladt mellettünk – márpedig nagyon sokan elhaladtak – az mind aláírt. Krizs Norbertet, a Salgótarján központú körzeti jelöltünket szinte mindenki ismeri, szereti, ölelgeti, biztatja. Jönnek az fiatalok, az idősek, nők és férfiak, s csak ömlik a panasz, illetve jön a bíztatás, hogy harcoljuk ki a normális béreket. Megnyugatunk mindenkit: meg fogjuk tenni!

A sajtótájékoztató után vissza a szállóra, egy félórás értekezletre. Átbeszéljük a tegnapi nap tanulságait és a hét terveit. Döbbenten konstatáljuk még egyszer, hogy az ellenzék rajtunk kívüli része a korházi dolgozók után a melegek jogai mellett sem állt ki. Hozzánk viszont ezrével jönnek a bátorító sms-ek, e-mailek, Instagram üzenetek. A TikTok gyakorlatilag berobbant. Mi jó állunk. És vajon a hazánk polgárai? Ebben már nem vagyunk biztosak. Mindegy, menni kell tovább, mert szeptember 11–ére össze kell gyűjteni a legalább 250.000 aláírást.

Értekezlet után 10 perc szünet, majd indulás Somoskőújfalura. Előtte még beugrunk a helyi kínai boltba kalapokért. Minden klappol, így már mehetünk a helyi buszra. És itt valami egészen elképesztő szituációba botlunk. Én azt hittem, hogy csak Budapesten vannak iszonyatosan tele a buszok. De nem. Itt is. Idős emberek sokasága zsufolódik össze egy nagyon kicsi buszon. Ablak sehol, mindenkin maszk. Elképesztő, hogy 2021-ben, Magyarországon igy kell utazni. Megalázó. Szégyenletes. Maszkban, 50 fokban szó szerint életveszélyes.

Somoskőújfalun egy gyors ebéd, aztán egy 20 perces szieszta után, indul a kitelepülés. Jelöltünk és aktivistája, Bogi mindenkit ismernek, mindenkivel jóban vannak. Továbbra is ömlenek az aláírások, pedig ez egy kétezer fős falu. Ráadásul tényleg meleg van, az emberek inkább a házaikban vannak. De aki az utcán, a boltban, vagy a kocsmában van, az mind aláír, beszélget, biztat. Hihetetlen komoly visszaigazolást kapunk a munkánkra. Minden harmadik ember elmondja, hogy a szocializmusban minden rendben volt, de most már évtizedek óta csak szenvednek. Mondjuk már nem sokáig. Szemek csillognak, aktivisták jelentkeznek.

Este még egy laza vacsora, sör, beszélgetés. Holnap gyaloglással indulunk. Már nagyon várjuk.

Székely Sándor

Vándorútra indulok az országban, hogy gyalog tegyek meg nagyjából 2.000 kilómétert. Utam során főleg kistelepülésekre látogatok, hogy meghallgassam az embereket, beszéljek velük a szocializmusról, és hogy minél több aláírást gyűjtsek a 250.000 forintos nettó havi minimálbér bevezetéséhez, valamint hogy találkozzam az összes jelöltünkkel, aktivistánkkal. Utam során csatlakoznak politikustársaim is. Mások mellett Huszti Andrea, Kállai Szilvia, Szanyi Tibor és Pál Éva. Elhatároztam, hogy utamról naplót vezetek. Remélem sokan fogjátok olvasni!

Na, nézzük milyen volt az első nap!

Reggel 5 órakor keltem. 5.40-kor irány az ATV stúdiója. Fél hétkor élő adásban szerepelek egy jobbikos politikussal. Téma: a homfóbtörvény, a nettó 250.000 forintos minimálbér, a vándorutam, az egészségügy, és persze a foci EB.

Mondanám, hogy kellemes kis reggeli csevej volt, de hazudnék. Politikustársam azt fejtegette, hogy szerinte rendben van egy olyan törvény megszavazása, amelyben magyarokat bélyegeznek meg nemi identitásuk miatt. Elmondtam neki, hogy téved.

A műsor után irány az Iroda. Napindító értekezlet, adminisztráció, egy hosszabb egyeztetés elnök asszonnyommal, Huszti Andreával és a miniszterelnök-jelöltünkkel, Szanyi Tiborral, hogy mi legyen a szavazással.

Utána irány az Országgyülés!

A T. Házban szürrelis élmény fogad. Én vagyok az egyetlen olyan képviselő, aki nemmel fog szavazni a homofóbtörvény ellen. A Fidesz-KDNP, a Mi Hazánk és a Jobbik megszavazta a törvényt. A többi ellenzéki párt meg valamiért nem jött be az Országházba, így a törvény 157:1 arányban ‘megszavazódik’. Úgy tűnik, ez nem az én napom, még akkor se, ha mindnen újság leírja, hogy én szavaztam egyedül nemmel. Ezen az áron nem kell a népszerűség.

Szavazás után vissza a Fehér Házba. Jön Tóth Péter es Bedő Petra, megpakoljuk a málhásautót, Ezenközben elkezdenek ömleni az Instagramon a köszönő üzenetek. Emberek százai köszönik meg, hogy kiálltam értük az Országházban.

Úgy tűnik ez mégiscsak az én napom!

Találunk egy cukrászdát, csinálunk két három kisfilmet, majd eszünk egy kis sütit. Aztán megyünk tovább.

Salgótarjánban elfogaljuk a szállást, majd megyünk meccset nézni a főtérre. Békés emberek, jó hangulat, sima 0-3. Rossi mester sajnos a végén védők helyett csatárokat hozott be. Kívülről könnyű okoskodni, de a 0-0 jobb lett volna, valószínűleg.

Meccs után vissza a szállásra, még egy utolsó gyors megbeszélés a második nap teendőiről, aztán irány az ágy.

Székely Sándor
független országgyűlési képviselő

Pártom, az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom azért jött létre, hogy felszámolja a szociális válságot, amit az elmúlt 32 év kapitalizmusa, de leginkább Orbán Viktor és bűnszövetkezete hozott létre kis hazánkban. Szocializmust akarunk, azaz normális életet. Harcolunk a 250.000 forintos nettó minimálbérért, a havi 50.000 forintos nyugdíjemelésért és a gyermekenkénti havi 50.000 forintos családi pótlékért.

Ez egy baloldali program, de jó ideje totális félreértés övezi, hogy mi a is a baloldal, sőt, a történelem is totálisan félre van magyarázva, hazudva. Ez nemcsak a jobboldal műve, hanem a magát baloldalinak hazudó, liberális közéleti szereplők jelentős része is szembe megy az igazsággal.

Most például Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere és a hat (vagy hét, vagy nyolc) jobboldali, liberális párt összefogás miniszterelnök-jelöltje azt találta mondani, hogy a baloldalnak be kellene lépnie Trianon árnyékába. Osztozni kellene végre a nemzettel a gyászban - Karácsony szerint.

Mi az igazság?

A magyar baloldal, Stromfeld Aurél katonai vezetésével 1919-ben, vérrel és vassal harcolta ki, hogy egyáltalán lehessen Magyarország. A baloldali hazafik ugyanis nem voltak hajlandóak aláírni a megalázó, és valójában az ország végét jelentő békediktátumot, hanem felfegyverezték a munkásokat, visszavették a monarchia magyar tisztjeit a seregbe, és szabályos honvédő háború keretében visszafoglalták Felvidéket és Kelet-Magyarország jó részét.

Miközben Horthy Miklós Szegeden az antant katonáival kaszinózott, és a liberális politikusok kávézgatak, és ki tudja mit csináltak.

Kedves Gergő! 

A magyar baloldalnak nincsen mit szégyellnie, vagy letagadnia Trianon kapcsán.

A magyar nemesi elit évszázadok óta megtapasztalt ostoba, buta, szűklátókörű, dölyfös és minden embert lenéző politikája vezetett el ahhoz, hogy országunk 1919-re a szakadék szélére kerüljön.

A magyar munkások és vezetőik a történelmi pillanatban hősiesen védték a hazát amíg lehetett, amíg engedték. A magyar Vörös Hadsereg, a dicsőséges Tanácsköztársaság 133 napja mentette meg az országot a teljes pusztulástól.

A nemzetvesztő jobboldal viszont azóta is gyalázza a baloldalt, minket, a felelősség elől menekülve.

Kedves Főpolgármester Úr, tisztelt Miniszterelnök-jelölt Úr! 

Mielőtt a magyar baloldalról kezdesz beszélni, légy szíves olvass történelemkönyveket! Olyanokat, amit nem nácik írtak.

Székely Sándor 
független országgyűlési képviselő 
A Magyar Szolidaritás Mozgalom elnöke
Az Igen Szolidaritás alapítója